„Emlékszem, a kilencvenes évek közepén egy társaságban egyedüliként védtem a magát »Tanár úrnak« neveztető embert, mondván, rémes alak, de legalább van stílusa. Ugyanis még a ballib kollégák is utálták. Mára semmi sem maradt. Természetesen ezúttal az ellenzéki előválasztás titkait elemzi.
Alig öt és fél perc alatt ennyi baki, és önimádó közhely után egy elsőéves újságírótanoncot eltanácsolnának a pályától. A zengzetes semmitmondásnak azonban van lényege: mindenki hülye, csak Havas az okos, Dobrev Klárát támadná a Fidesz, ezért Jakab a jó. A végére marad a torta habja, amint félig tréfásan magát ajánlja:»Keresztény? Igen. Volt munkásőr? Nem. Én ugyan nem ministráltam, de a fater ministrált helyettem is.« Teljes tudatzavar, agyrém, szürreális látomás. Akár az »összefogás« jelképe lehetne: egy havas lejtő.”