Jobbikos füstgránát

Az Országgyűlés Irodaháza eddig az elképzelhető legunalmasabb hírekben szerepelt csupán, grandiőz tisztasági festések tartották lélegeztetőgépen, ha élhetek ezzel a súlyos képzavarral, márpedig élhetek, vívtak is felette nagyokat az MTI-ben mindig, én legalábbis így képzelem, hogy tudniillik akkor ez most tutira nem inkább országgyűlési irodaház-e, meg hogy nagybetűvel vagy kisbetűvel (és mit?); erre a tegnapi napon, íme, jöjj és lásd, jellegtelen fecnikre robbant széjjel az egész, bárhogy is írják helyesen, Székelyföldről is teljesen tisztán látni, hogy nem létezik többé, eltűnt, nincsen immár; na jó, nem robbant fel semmi, viszont olyan szinten füstölög, mint a kénköves pokol; oké, rendben, ez se felel meg a valóságnak, igaziból annyi volt csak, hogy egy rövid ideig picit füstölt valamiért a párkánynál, de már elmúlt neki, hála az Irgalmas Jóistennek, aki még akkor is éberen vigyáz bennünket, amikor a legkevésbé számítanánk reá.

Este kilenc óra magasságában a galambok is visszatértek.

A furcsa balesetet, mint az hamar kiderült, az okozta végeredményben, hogy „a Jobbik-frakció által használt 242-es szobában Szabó Bencének, a Jobbik szakértőjének kezében beindult egy füstgránát”.

minden bizonnyal egyfajta erkölcsi leckét akart faragni itt nekünk a Bence sűrű füstből, vagy hát mittudomén – széles mozdulattal belehajította volna gránátját az éjszakai Dunába, miután kilépett a cipőjéből, hogy aztán mélyértelműen és hosszan nézzen maga elé művészileg, kezében a csákóvá hajtogatott Alaptörvénnyel, és erősen megfogadja az épp arra lébecoló kameráknak félprofilból, hogy míg élni s lélegezni tud, nem fogja hagyni, hogy mindenféle Kövér Lászlók emelgessék az alapvető élelmiszerek áfáját, ily módon is ellehetetlenítve az idősek, az öregek, valamint – nem utolsósorban – a szépkorúak életét, inkluzíve facsakarhát, már csak azért sem, mert mindannyian leszünk még jóval kevésbé fiatalok, mint most vagyunk, igaz, ő maga egyelőre sokára lesz, de akkor is, és természetesen azt se szabad elfelejtenünk, hogy végezetül egytől egyig keservesen beledöglünk majd egy olyan fehér köpenyes latin kifejezésbe, amit jó eséllyel még csak kimondani sem tudunk.

A baj és a komolyság mindazonáltal a Jobbik által kiadott közleménnyel (!) jelent meg a történetben – ebben ugyanis már olyasmiket lehetett olvasni, mint pl. „kollégánk egy leltározás (!!) közben akadt rá a füstgránátra”, amelyet előbb mint „sztaniolpapírba csomagolt tárgyat” azonosított (!!!), majd „óvatlanul nyúlt hozzá”. :-)

Nos, én viszonylag kevés párt- és egyéb irodában jártam életemben, mindazonáltal kevéssé tartom valószínűnek, hogy bevett gyakorlat lenne pirotechnikai eszközöket tartani bennük. Szerintem ez nem bevett gyakorlat a pártirodákban.

Aztán ezt az „óvatlan nyúlás” kifejezést is testidegennek érzem kicsit ebben az összefüggésben, sőt, szinte meggyőződésemmé vált az utóbbi percek során, hogy normális ember nem úgy mozog egy párt- vagy bármilyen irodában, mintha fekete párducokkal telebaszcsizott trópusi esőerdőben lenne. Ugyanakkor persze az is eszünkbe juthat, hogy

Mindenesetre a közlemény arra egyáltalán nem tért ki, jóllehet könnyedén megtehette volna, ha már a környéken járt, hogy az egy db. füstbombán kívül mikre bukkantak még a különös szoba rejtélyes dobozaiban, mármint a ‘88-as cicisnaptáron, a pipázó sündisznón meg a pártprogram tisztességben megsárgult példányain túlmenően, volt-e például medicinlabda is zizegős papírban, esetleg, teszem azt, vállról indítható rakéta, csőbomba, limitált kukoricagránát 2016-ból, dobtáras nyalánkságok a Közel-Keletről – bár végül is mindegy, ezek a dolgok előbb-utóbb úgyis hírt adnak magukról, akkor meg minek annyira idegeskedni.