Ám akkor most kicsit komolyabban. A hétvége híre, hogy
Magyarország lakosságarányosan az Unió első helyére ugrott a beoltottság tekintetében (21,6%).
Harmadikak vagyunk a második oltást beadottak között. A kismamák szervezetten megkapták a vakcinát, és végre megnyílt a lehetőség a pedagógustársadalom átoltására is. Nagy esély mutatkozik rá, hogy heteken belül visszatérhet az élet az iskolákba, és enyhülhetnek a szigorítások, beindulhat a vendéglátás. Nyárra elérhető a lakosság felének átoltottsága, vagyis a járvány legyőzése elérhető közelségbe került.
Talán most van az a pont, amikor a konstans hőbörgés helyett érdemes elnézést kérni, a munkába beleállni, és megköszönni azok fáradozását, akik a frontvonalban harcolnak. Az emberfeletti munkabírású egészségügyi dolgozókét, a nehéz helyzetben hónapok óta szívvel-lélekkel küzdő pedagógusokét, szociális munkásokét és mindenkiét, aki a parttalan elégedetlenkedés helyett teszi a dolgát.
A járványon előbb-utóbb túlleszünk, de nem mindegy, milyen áron. S az sem, hogy utána ki hogyan nézhet majd tükörbe.