Ahogy elkezd felpörögni az „előválasztási” kampány, úgy bújik ki egyre nyilvánvalóbb módon a (fasiszta) szög a (demokratikus) zsákból.
„Amikor Jakab Péter szakított a Jobbikon belüli ellenzékével, Dúró Dórával, Novák Előddel, Toroczkai Lászlóval, akkor úgy tűnt, hogy ez amiatt is történt, mert valós ideológiai ellentét volt a párton belüli táborok között.
Ahogy azonban elkezd felpörögni az »előválasztási« kampány, úgy bújik ki egyre nyilvánvalóbb módon a (fasiszta) szög a (demokratikus) zsákból. Pár hete még csak olcsó demagógiát kaptunk párizsival, piros arannyal, lábosból kanalazott nokedlis paprikás krumplival, ma viszont már előjött a megosztó téma, a burkolt »buzizás« is. Jakab markánsan megfogalmazta, hogy nem hajlandó küzdeni azért, hogy egy gyereknek »három apukája legyen«. Aljas és sunyi politikai húzásról van szó, lényegében a kormányzati homofób propaganda becsempészése a hatpárti együttműködésbe, megosztó szándékkal.
Még mielőtt valaki félreértené, itt szó sincs a »szivárvány családokról«, jogaikról. Itt a legközönségesebb módon egy politikai törésvonal tudatos szakadékká mélyítéséről van szó, aljas szélsőjobboldali uszításról. Jakab szándéka pontosan az, hogy éket verjen a demokratikus oldal szavazói közé. Nyilván pontosan tudja, hogy a melegekkel szembeni előítéletek ebben a közegben is jelen vannak, így azt is tudja, hogy ha ilyen kérdéssel tematizál, akkor növelheti támogatottságát. Az ilyen jellegű vita soha sikeres nem lehet, mert meddő és romboló hatású veszekedésekhez vezet. Mindenkinek meg kell fogalmaznia a maga álláspontját és így egy marginális kérdésből olyan politikai szakadás teremtődik, amely már jelentős lemorzsolódását jelenti a támogatóknak.”