Elmebeteg haverokat nem protezsálunk be a párt, majd a kormány közelébe
Azt, hogy egy minden eredetiséget nélkülöző, banánra fixálódott, agresszív hakapeszi tényezőnek tűnik, a NER tökéletesen megérdemli. Mi nem.
Tegnapi az a cikk, amelyik azon háborog, hogy „a KSH úgy elemezte a többlethalálozási adatokat, hogy azt az időszakot is nézte, amikor nem is volt járvány itthon”.
„Értem, hogy valaki kimutatásokkal akar foglalkozni, és már teljes öt perce azokkal is foglalkozik, de ennyire nagy nyilvánosság előtt nem kéne rácsodálkoznia arra, hogy mi a statisztika. A helyzet, hogy a KSH-nak van igaza, és nem a cikkírónak. Járványok ugyanis a mostanitól függetlenül is léteznek, vissza-visszatérő hatásukat beleszámítjuk a halálozásba, ahogy a járványmentes időszakokét is. Ezek átlaga adja ki egy ország halálozási mutatóit, amelyeket – hogy tisztábban lássunk – még mindig lehet korrigálni különféle demográfiai tényezőkkel (hogy alakul a népességszám, a kor szerinti összetétel stb.). Az viszont vegytiszta manipuláció, ha egy járvány nélküli időszakot vetünk egybe egy járvánnyal sújtottal. Valamiben meghalunk, még ha a közösségi- és tömegmédiát elfoglaló majrésztárok ezt nem is hiszik el, és az a valami az esetek egy jelentős részében egy menetrendszerinti járvány lesz. Egy járvány előrehoz az adott évből elhalálozásokat, és ha a korábbi éveben nem volt járvány, vagy csak enyhe – ahogy ez Magyarország esetében történt –, akkor elvisz sokakat azok közül, akiket a korábbi évek megkíméltek. Éppen ezért a valóságos képhez nemhogy egy év, de több éve adatait kell vizsgálni, hogy megállapíthassuk, mennyire súlyos az adott járvány.
Nem vitás, hogy a jelenlegi súlyosabb, mint egy már jól ismert szezonális influenza, szemben az azóta víruscelebbé avanzsált szakértők egy évvel ezelőtti állításaival. (Nyugi, őrzőm az összeset). Nem csupán abból a szempontból, hogy nagyobb a mortalitás, hanem azért is, mert azok közül, akik megbetegszenek, többeket komolyabban megvisel. A félelem érthető, a félelemre való rájátszás gyalázatos. A kérdés ugyanis az, hogy az elkerülés érdekében bevezetett intézkedések mennyire arányosak a veszéllyel. A pofátlanság vagy a korlátoltság netovábbja pedig az ezzel kapcsolatos csúsztatás. A cikkíró kiollózza egy tanulmányból azt a megállapítást, hogy a tavalyi halottak között ott lehetnek, akik »az egészségügyi rendszer túlterheltsége, a válsággal kapcsolatos pszichológiai ártalmak, a halaszthatónak ítélt kórházi műtétek korlátozása, valamint a fertőzésveszély miatt elhalasztott, vagy végleg meghiúsult orvoslátogatások« miatt hunytak el. A tanulmány szempontjából közömbös, hogy ennek oka a járvány vagy a járványkezelés, de arra szavakat nem találni, amikor valaki, aki hetek-hónapok óta arról írogat, hogy »hatalmas a baj, a gonosz kormány nem zár be mindent, bújjunk az ágy alá«, hézagmentesen illeszti a saját narratívájába. Észrevétlenül csúsztatja a szigor melletti érvek közé a szigor áldozatait.”