A helyzet az, hogy a KSH-nak van igaza

„Értem, hogy valaki kimutatásokkal akar foglalkozni, és már teljes öt perce azokkal is foglalkozik, de ennyire nagy nyilvánosság előtt nem kéne rácsodálkoznia arra, hogy mi a statisztika. A helyzet, hogy a KSH-nak van igaza, és nem a cikkírónak. Járványok ugyanis a mostanitól függetlenül is léteznek, vissza-visszatérő hatásukat beleszámítjuk a halálozásba, ahogy a járványmentes időszakokét is. Ezek átlaga adja ki egy ország halálozási mutatóit, amelyeket – hogy tisztábban lássunk – még mindig lehet korrigálni különféle demográfiai tényezőkkel (hogy alakul a népességszám, a kor szerinti összetétel stb.). Az viszont vegytiszta manipuláció, ha egy járvány nélküli időszakot vetünk egybe egy járvánnyal sújtottal. Valamiben meghalunk, még ha a közösségi- és tömegmédiát elfoglaló majrésztárok ezt nem is hiszik el, és az a valami az esetek egy jelentős részében egy menetrendszerinti járvány lesz. Egy járvány előrehoz az adott évből elhalálozásokat, és ha a korábbi éveben nem volt járvány, vagy csak enyhe – ahogy ez Magyarország esetében történt –, akkor elvisz sokakat azok közül, akiket a korábbi évek megkíméltek. Éppen ezért a valóságos képhez nemhogy egy év, de több éve adatait kell vizsgálni, hogy megállapíthassuk, mennyire súlyos az adott járvány.

Nem vitás, hogy a jelenlegi súlyosabb, mint egy már jól ismert szezonális influenza, szemben az azóta víruscelebbé avanzsált szakértők egy évvel ezelőtti állításaival. (Nyugi, őrzőm az összeset). Nem csupán abból a szempontból, hogy nagyobb a mortalitás, hanem azért is, mert azok közül, akik megbetegszenek, többeket komolyabban megvisel. A félelem érthető, a félelemre való rájátszás gyalázatos. A kérdés ugyanis az, hogy az elkerülés érdekében bevezetett intézkedések mennyire arányosak a veszéllyel. A pofátlanság vagy a korlátoltság netovábbja pedig az ezzel kapcsolatos csúsztatás. A cikkíró kiollózza egy tanulmányból azt a megállapítást, hogy a tavalyi halottak között ott lehetnek, akik »az egészségügyi rendszer túlterheltsége, a válsággal kapcsolatos pszichológiai ártalmak, a halaszthatónak ítélt kórházi műtétek korlátozása, valamint a fertőzésveszély miatt elhalasztott, vagy végleg meghiúsult orvoslátogatások« miatt hunytak el. A tanulmány szempontjából közömbös, hogy ennek oka a járvány vagy a járványkezelés, de arra szavakat nem találni, amikor valaki, aki hetek-hónapok óta arról írogat, hogy »hatalmas a baj, a gonosz kormány nem zár be mindent, bújjunk az ágy alá«, hézagmentesen illeszti a saját narratívájába. Észrevétlenül csúsztatja a szigor melletti érvek közé a szigor áldozatait.”