„Sajátos hírszerkesztési elv például, hogy a magyar oltási rendszer működésének illusztrálására egy olyan oltópont képét sikerült kitennie a képviselő úrnak, ahol egy (1) alkalommal mintegy 25 oltandó tolakodott egymás hegyén-hátán (részben maszk nélkül), egy egyébként példásan tágas és kellően szellős aulában. Nyilván ez is a kormány hibája – miért csak a tévében és a rádióban megy a mantra egy éve, hogy »maszk, távolságtartás, időpontra érkezés«, ahelyett, hogy Müller Cecília és Győrfi Pál személyesen kocogtatná meg kedvesen mindenkinek a vállát, aki esetleg még nem fogta az adást.
Ellenpéldaként a csupa nagybetűs Romániából egy csillogó-villogó, szinte üres oltási helyszín képét tárja elénk Hadházy Ákos – az idillből már csak a fűszoknyás lányok hiányoznak, akik koktéllal várják a román oltakozókat. Természetesen nehéz is lenne tumultuózus jeleneteket generálni ott, ahol feleannyit oltanak, mint Magyarországon, de a képviselő úr a dolognak ezt a részét rutinosan elhallgatja, hisz egyáltalán nem illeszkedne a narratívába. (...)