Ezzel párhuzamosan szeretném leszögezni, hogy miközben a magukat független/objektívnek hazudó újságírók bátran keménykednek a szerkesztőség melegében, vitahelyzetben már nem annyira menők. Sokat elárul a másfélórás beszélgetésről, hogy a másik fél alig tudott valamire érdemi választ adni. Azok az emberek, akik mindenkit kritizálnak, mindenkit ócsárolnak, ha nem válaszol egyetlen kérdésre, azok úgy menekülnek a válaszadás elől, mint a nyuszik.
Gőg. Az említett másfél óra alkalmas volt arra is, hogy felmérjem micsoda felsőbbrendűségi érzet dolgozik a balliberális újságírókban. Igaz történtet! Vitapartneren lényegében sértett emberként érkezett már az esemény helyszínére, ugyanis a saját álláspontja szerint nem volt korrekt a szervezők részéről, hogy ŐT! és engem, mint újságíró és újságíró ültettek egy asztalhoz. Mondván felemeltek arra a szakmai szintre, ahol ő (ők) tanyáznak vagy a másik nézőpont alapján le kellett alacsonyodni oda, ahol én (mi) vagyunk. SZDSZ!
A gőg egyébként nem jó életvezetési tanácsadó, a magukat többre tartó emberek általában nagyon csúnyán el szoktak bukni.
Így történt ez ebben az esetben is. Szerintem hogy sikerült a vita? Azt hiszem erre a kérdésre nem nekem kell válaszolnom. Az azonban elég sokat elárul, hogy az esemény után a szélsőségesen baloldali troll kommentelők hada lepte el mindegyik közösségi média felületemet és olyan szintű gyűlöletcunamit öntöttek rám, amely úgy vélem mindennél többet elárul.
Alig várom a következő alkalmat, hogy ismét egy független/objektívvel ülhessek egy asztalnál.”