Gerilla lét

„Lassan az egész ország gerilla-üzemmódra áll át. A jógaoktató üres lakásban tart órákat, a nyaralókat kéz alatt adják ki a városból kiszabadulni vágyóknak, az »el nem árulhatom, melyik« fővárosi téren résnyire nyitott ajtóból csúszik elő a dobozos sör, műanyag stampedliben a féldeci. Az éttermek utcáról nem látható szobáiban tálalják fel a sok fogásos menüt, a gyerekzsúrra gerilla-bohócot hívnak, a tizenévesek egyesével szivárognak fel a buli színhelyére, a társasház közös tavaszi kertészkedésnek álcázott kerti partyt szervez. Ha pedig úgy adódik, akkor gerilla-oltásra megy a nép.

Soha még semmi nem bizonyította ennyire, hogy a magyarok nem hisznek a kormánynak, mint az oltóközpontok előtt kígyózó hétvégi sorok. Mondhatott bármit György István államtitkár az operatív törzs sajtótájékoztatóján. Voltak, akik azt lódították, nem kaptak lemondó sms-t, mások nemes egyszerűséggel közölték, hogy akkor jöttek az ígért oltásra. Az oltópontra beosztott rezidens meg rezzenéstelen arccal keresett rá a jelentkező nevére az előtte heverő listán. Azután megmérte a lázát, rákérdezett az oltáshoz szükséges kérdőív kitöltésére, majd betessékelte az váróterembe. Voltak persze akik még gerillábbak voltak, és behívó nélkül kérték volna a vakcinát, de azért mindennek van határa, a gerilla-létnek is. Aki nem volt a listán, azt zömében elküldték.

Az ország népe hadban áll, ahogy Orbán Viktor már jó ideje hangoztatja. Csak nem frontálisan. Inkább gerillaként, saját megszokott világukat és életmódjukat védve, kihasználva az általuk jól ismert terep adottságait. Nem annyira új ez nekünk. Volt már ilyen néhány évtizede, amikor az összehúzott függöny mögött Szabad Európát hallgatott a család, a KGST piacról vettük a lengyel nippet, az NSZK-s farmert, aluljáróban az erdélyi hímzett szoknyát, kocsmák mélyén dolgoztunk a rendszerváltó stratégián, fusiban javíttattuk az autót és többszörös lakáscsereként adtuk-vettük a tanácsi lakást. A módszerek persze csiszolódtak, a vágyott tevékenységek és tárgyak is mások, de azért a gerilla-lét a vérünkben van”.