Az eseményről készült felvétel mindenesetre erősen indul: András nagy lendülettel halad a kínzókamra felé, valahogy tisztán érezni rajta, hogy csúcsformában van, hogy még oda se ért, de máris teljes erőből egyáltalán nem hazudik, a legnehezebb sorosos gyakorlatok után is valósággal beleáll majd a földbe,
váll és csípő párhuzamosak, szemek az égnek, kézfejek kecsesen kifelé, legyezőformán, ugyanakkor férfiasan –
nézni is öröm ezt a magyar fiút egészen egyszerűen, az edzője meg is könnyezte őt az egyik edzés után, így beszélik, fönfkomanojn, súgta felé halkan, szinte engedékennyé vált az irányában, úgyhogy az utolsó hetekben már csak napi húsz ampullát írt föl neki lónyugtatóból.