2021-ben életképtelen az alig fátyolozott antiszemita vád is. Amíg Bécsben, Brüsszelben, Párizsban folyamatos vegzálásnak vannak kitéve az itthon békében, támogatásban, megbecsültségben élő zsidó közösségek, addig kifejezetten álságos a fenyegettségükkel riogatni.
2021-ben, a BLM ámokfutása, a progresszív nyelvhajlítás, a genderőrület korában egyszerűen
nevetségesnek hat a Nyugatot a szabadság fellegvárának, Magyarországot pedig pinceszagú börtönnek beállítani.
Meg kellene érteni azt is, hogy az írástudók felelőssége nem lett kisebb, sőt, a digitális forradalomban megnőtt a szavak súlya. Aki – tudatlanságból, érzelmektől vezérelten vagy hideg számításból – a hazáját sározza be, az vállalja tette ódiumát, a jogos kritikát is.
Őszintén kívánom ezért, hogy jövőre Tóth Krisztina újabb remek kötetéről, a megszépülő budai várról és a járvány legyőzéséről olvassunk, ne a Nyugat felé elzokogott, silány és lejárt szavatosságú megtévesztésről!