Amerika veszít, Kína a fejére nő – liberális véleményvezér megy neki az újbaloldalnak

Ugyan Donald Trump elnökségének már vége van, de az Egyesült Államok közvéleményét továbbra is élénken foglalkoztatja a Washington és Peking közötti rivalizálás – és persze az is, hogy kinek van esélye végül felülkerekedni. Sokan optimisták, de azért olyanok is vannak, akik szerint közel sem biztos, hogy az Egyesült Államok nyeri meg ezt a versengést.

Az utóbbiak közé tartozik Bill Maher is, aki az amerikai HBO Real Time with Bill Maher című heti politikai talkshowját vezeti. Maher önmagát egy józan liberálisnak tartja, aki kritikus a politikai korrektséggel szemben. A Real Time egy viszonylag elismert műsor, főleg azért, mert nem kifejezetten a trashtartalmak közvetítésére utazik. Mindettől függetlenül persze volt már niggerezés és Milo Yiannopoulos is a Real Timeban; most pedig azért került a figyelem középpontjába a műsor, mert az egyik adásban az egyébként történész végzettségű Maher azt pedzegette, hogy

„Tudják, kiket nem érdekel, hogy Dr. Seuss valamelyik könyvében sztereotipikusan ábrázolnak egy kínait?” – teszi fel a kérdést nyitómonológjában Maher arra utalva, hogy nemrégiben már a népszerű gyerekkönyvírót is rasszistának minősítették. „Kínát. Mind a 1,4 milliárdan leszarják… Mert nem egy buta nép” – vonja le a következtetést Maher.

Szerinte épp az amerikaiak viszont buták, mert folyamatosan egymást gyepálják ahelyett, hogy a kínaiakkal foglalkoznának. Bezzeg a kínaiak: „Mindannyian tudjuk, hogy Kína csinál rossz dolgokat. Megszegik a hongkongi autonómiáról tett ígéreteiket, lágerekbe zárják az ujgurokat, büntetik a véleménykülönbségeket, és mi nem akarjuk ezt; de muszáj lennie valahol egy középútnak a mindent előíró, tekintélyelvű kormány és a semmire sem képes képviseleti kormány között.”

Maher Kína vs Amerika monológja

Bill Maher ezután Kínát dicsérve sorolja: sorra épülnek a városok, dominálnak az 5G-piacon, 40 ezer kilométernyi nagysebességű vasút épült (miközben az USA-ban egy kilométer sincs), dübörög a középosztályosítás, és így tovább, és így tovább.

Eközben Amerikában „a fél ország végtelen woke-sági versenyben van és azon vitatkozik, hogy Krumplifej úrnak van-e pöcse; az ország másik fele meg azt hiszi, hogy meg kell állítanunk a gyíkembereket, mert megeszik a csecsemőket” – hangzik Maher velős társadalomkritikája.

„Ha látunk egy problémát, ignoráljuk, elhazudjuk, veszekszünk rajta, vég nélkül pereskedünk, megszüntetési záradékot írunk hozzá, szőnyeg alá söpörjük, aztán írunk róla egy féltökű jogszabályt, ami semmire sem lesz jó a következő tíz évben. Ha Kína lát egy problémát, megoldja” – folytatja.

Bill Maher szerint az amerikaiak már rég elveszítették a versenyt, csak még nem sokat érezni a vereségből. Ott van például az oktatás: a kínaiak már rég visszazavarták a gyerekeket az iskolába, miközben az amerikai diákok még mindig a Zoom előtt tespedve pörgetik a TikTokot, az agysejtjeik pedig rituális öngyilkosságot követnek el – fogalmaz Maher.

Úgy látja: Amerikában

„De Blasio, New York polgármestere már be is jelentette, hogy nem az eredmények számítanak majd a felsőoktatásba kerülésnél, hanem lutriként szervezik meg azt. Gondolják, hogy Kína így csinálja? Hagyják, hogy a politikai korrektség a legjobbjaik kinevelésének útjába álljon? Gondolják, hogy a kínai egyetemek indítanak kurzusokat a Star Trek filozófiájáról, a Seinfeld szociológiájáró, és a közelgő zombiapokalipszis túléléséről?” – hangsúlyozza a műsorvezető, aki szerint Kína ebből a szempontból is sokkal jobb, mint az Egyesült Államok.

A végkövetkeztetése: Kína már most az USA fejére nőtt, és hamarosan még nagyobb lesz az étvágya, szóval jobb készülni, vagy legalább változtatni valamit a hozzáálláson. Eget rengető újdonság nincsen a gondolatok között, persze, aki nóvumra szomjazik, az jó eséllyel amúgy sem politikai talkshow-kból tájékozódik, és Mahernek sem feltétlenül az a feladata, hogy értelmes, egyéni gondolatokkal gazdagítsa a tengerentúli közbeszédet. Amiben, úgy tűnik, ma már a nagysebességű vonatok és az 5G felé billen a mérleg, az ujgurok és Hongkong esetét meg el lehet intézni annyival, hogy „Kína csinál rossz dolgokat.”