»Le a digitális diktatúrával, amelynek hatalmát nyögjük!« – kiáltja az egykor háborús aktivistaként ismert, ma pedig baljós gondolatoknak, politikai habarcsoknak, balt és jobbat össze-vissza keverő elképzeléseknek teret/hangot adó Querdenker, Ken Jebsen, pontosabban az általa működtetett KenFM, miközben a Big Tech-hel való foglalatoskodás csak ugródeszka a pandémia, a migrációs kérdések, a korrupció és más »égető« kérdések taglalásához. Ám mennyire sokatmondó, hogy akik lázadnak ezen konszernek ellen, azok is az ő apparátusaikat használják.
Végül is Orwell abban a hiszemben élt, hogy a politikában az igazság és hazugság helyet cseréltek, noha soha nem tisztázta, hogy ezen állításával megint csak valamilyen történelemfeletti lényeget célzott meg vagy a politikának a kapitalizmusban végbemenő értelemvesztésére utalt. Ám minden bizonnyal beszállt volna a kiterjedt kortárs elmélkedések gyakorlásába, amelyek azt ecsetelik, hogy fortélyos hadjárat indult az igazság tekintélye ellen. Fontosnak tartotta volna az igazságnak mint megkerülhetetlen vonatkoztatási pontnak a visszaperlési kísérleteit. De hasztalan ráncigálják elő tanúként a »digitális totalitarizmussal« szemben, ezen hatalom lényegének megragadásában keveset tud segíteni.
Orwell elévülhetetlenségét nem ahhoz a tényhez kell hozzárendelni, hogy elénk tárta volna a kapitalizmus azon szerkezeti tulajdonságait, amelyek előfeltételezik a „felügyelet” változó alakzatait, hanem ahhoz az újratermelődő félelemhez, amely a hatalom kortárs tapasztalatára vonatkozik: a hatalom intenzitása orwelli lehet, ha nem máris az.”