Álljatok le a néphülyítéssel!

„Mindenek előtt azzal, hogy küzdötök a vírussal szemben!

Attól tartok, hülyeségekkel küzdötök.

Gyerünk, álljon elő az a tudományos szakember, aki a vírust élőlénynek határozza meg! Álljon elő, és védje meg magát, pontosabban a barom állítását! A virus mindössze az élet két fő ismérvének nem tesz eleget: sem anyagcserét nem folytat, és szaporodni sem képes.

A vírust, mint fehérjébe zárt biológiai kódot csak a gazdatest képes szaporítani, értsd: sokszorozni. Azaz mi magunk. Olyasmi, mint a telefon PIN-kódja. A PIN-kód csupán egy számsor. Ha beadjuk a telefonba, akkor a készülék működni kezd. Ha nem adjuk meg, akkor semmi nem történik, sem a telefonnal, sem a PIN kóddal.

A természet most nekilátott az egyébként rá kifejezetten jellemző szelektálásnak. Eddig azt hittük, hogy az ún. civilizációs betegségek, úgymint a környezetszennyezésből fakadó légúti szindrómák, a szar táplálkozásunkból eredő szív- és érrendszeri problémák, valamint a förtelmes életmódunkra visszavezethető rák talán mind kezelhető, leküzdhető. Hát, csupán orvosilag – sajnos – nem. Az életmódunk javításával, talán.

Retteghetünk a koronavírustól, de az ebből előálló halálozások száma a fasorban sincs a fenti három fő okhoz képest. De még az éhhalált haló emberek számához képest sem. Talán a közlekedési balesetek és a családon belüli erőszak produkálnak ugyanannyi halottat.

A ma ismerhető számok alapján az elhunytak 99+ százaléka úgymond egyéb krónikus betegségben szenvedett. Közülük is minden második drámaian túlsúlyos, de azt is mondhatnánk, hogy valamennyien valamennyire.

Az orvosi beszámolók szerint tavaly még csak-csak, de az idén már szinte senki nem jön le élve a lélegeztető-gépekről. Minthogy a vírusra adott szervezeti reakciók leginkább a vér oxigénszállító képességét blokkolják. Az ilyen betegekbe pumpálhatják az oxigént a világ, pontosabban az emberi élet végéig, mindhiába.

    A vírus által kiváltott szervezeti reakciók okozta szindrómákat ismerjük, a szövődményeket azonban kevésbé. Jelenleg az a félelem, hogy a vírusbetegségnek nevezett állapotok kártékony mivoltát messze túlhaladhatják a még sima lefolyású fertőzések járulékos következményei. Olyannyira, hogy sokan a vírusbetegség múltával, már a szövődményes szakaszban jutnak az egészségügyi ellátórendszerhez.

Így aztán a közegészségügyileg egyetlen lehetséges megoldás a védőoltás, mindaddig, ami a népesség bő 60 %-át jelentő nyáj-immunitás ki nem alakul. Addig pedig a heroikus nyilatkozatok helyett a megelőzéssel, a teszteléssel, az ésszerű és akár személyre szabott karantén-szabályokkal lehet minimalizálni a fertőzések számát. Kínától Ausztráliáig láthatjuk a megvalósult jó példákat.

Magyarországon talán az idei nyár végére érhetjük el ezt a szintet. Addig leginkább azzal szolgáljuk mindannyiunk egészségét, hogy befejezzük a gátlástalan cukorfogyasztást, az általában is egyoldalú, gagyi táplálkozást és a teljesen felesleges üdítők vedelését. Legalább a gyermekeinket kíméljük meg ezektől! Tudom, provokatív amit most kérdezni fogok.

Van-e statisztika arról, hogy a megbetegedettek, elhunytak sorában mekkora a gazdagok, és a nélkülözők aránya?

Itt most nem az a várakozásom, hogy az éhezők kevésbé halnak bele a vírusjárványba, mint a puhány jómódúak, hanem az, hogy az egymás hergelésén túl valami értelmesebbet is ki lehetne találni, minekutána a vírus ‘csak’ addig okoz betegségeket, amíg élet van.

Nincs mese! Megoldásokat a szocializmus hozhat, amelynek egyik alapja a társadalmi bizalom, s amikor mindenkinek kijár a jó minőségű táplálkozás, valamint a testi és lelki egészség.”