Hogy a nők és férfiak valóban szabadok legyenek, és képesek legyenek kiteljesedni, mindannyiuknak fel kell szabadulnia a feminizmus és a genderháborúk alól.
„Egykor a nők azért harcoltak, hogy a férfiakkal egyenlőként részt vehessenek a közéletben, a diáklányok pedig összebeszéltek, hogy megszabadulhassanak a kísérőktől. A férfiak kéretlen megjegyzései a függetlenség árának számítottak. A jog a zaklatás megkockáztatásához azt jelentette, hogy végül egyenlőek lettünk a férfiakkal, és sokunk a maga kéretlen megjegyzéseivel kívánt válaszolni a férfiaknak. Ma azonban a feminizmus üzenete az, hogy a nők törékenyek, és ezért különleges védelemre van szükségük a férfiakkal szemben. A feltételezés az, hogy a nők nem tudják jól kezelni a nyers közéletet.
Amikor a nők, főleg a mai fiatal nők minden fontos tekintetben egyenlőek a férfiakkal, a feminizmus különösen értékterheltté és moralisztikussá vált. Elsődleges célja a férfiak és nők viselkedésének megváltoztatása, hogy mindenki a feministák által engedélyezett módon érintkezzen, beszéljen és gondolkodjon. A közelmúlt »lányhatalmának« öröme és mámora lecserélődött egy a nyelv, az attitűdök és a viselkedés autoritárius felügyeletére. A feminista etikett ránk erőltetése a szabadságunkba és függetlenségünkbe kerül.
A mai feministák a nők kis elitcsoportjának problémáival vannak elfoglalva, és nem foglalkoznak az idősebb és munkásosztálybeli nők tapasztalataival. Elhamarkodottan fog bele az eme nők által kiáltott hátrányok orvoslásába, hogy a már amúgy is sikeresek privilégiumigényeit támogassa. Csakhogy ezeknek a privilégiumoknak nagy az ára. A fiatal nők számára az iskolák, egyetemek és munkahelyek ma nem az őket otthon tartani akaró, patriarcha apák miatt veszélyesek, hanem a trendi feminista aktivisták miatt. A gyakran elhangzó állítás, hogy a nők a férfiak áldozatai, súlyos váratlan mellékhatásokat produkál. 2015-ben a Girl Guiding UK szerint a fiatal nők 75 százaléka mondta azt, hogy a lehetséges zaklatás miatti aggodalom befolyásolja az életüket. Egy 2016-os felmérés szerint a fiatal nők 41 százaléka találkozik diszkriminációval a munkában. Azonban ezek a nők nem diszkriminációval vagy zaklatással néztek szembe: aggodalmuk a jövőben potenciálisan lehetséges dolgokról szólt. Ma, úgy tűnik, inkább a szexuális zaklatás lehetőségétől, nem pedig a valóságától való félelem az, ami visszatartja a nőket. Ha így van, akkor a nőket fel kell szabadítani a feminizmus alól.
Ha a nők továbbra is egyenlőként élnek, és szerepet játszanak a következő nemzedékek jövőjének alakításában, akkor meg kell szabadulniuk a feminizmus bilincseitől. A feminizmus nőkről kialakított képe, mint egyrészt a domináns és ragadozó férfiasság, másrészt az arc nélküli patriarchális erők áldozatai, nem szolgálja sem a nők, sem a férfiak érdekeit. Ideje, hogy rehabilitáljunk egy szót, ami divatos volt a feministák körében a hatvanas években: felszabadítás. Hogy a nők és férfiak valóban szabadok legyenek, és képesek legyenek kiteljesedni, mindannyiuknak fel kell szabadulnia a feminizmus és a genderháborúk alól.”
(Részlet Joanna Williams Women vs Feminism című, 2017-es kötetéből, melyet itt foglaltunk össze.)
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
A jelölt személyéről szombaton döntött a szombathelyi Fidesz.
Illusztrációt mondjuk nem is keresett a bejegyzéshez.
