A kormánynak adott korlátlan felhatalmazás felesleges és alkotmányellenes

„2020. március 4-én jelentette be a miniszterelnök az új típusú koronavírus-járvány első regisztrált magyarországi esetét, és pont egy évvel ezelőtt, március 11-én vezették be a veszélyhelyzetet. Vagyis néhány hónapos megszakítással már egy éve veszélyhelyzetben élünk, de mit is jelent ez pontosan?

A veszélyhelyzet egy nagyon érdekes jogintézmény az Alaptörvényben: a jogászok eddig úgy készültek az alkotmányjogvizsgára, hogy ilyen nem volt, és nem is lesz, ezért különösebben ezt a tételt nem kell megtanulni. Ehhez képest most már harmadszor hosszabbították meg.  A veszélyhelyzet egyike az Alaptörvény által ismert különleges jogrendeknek, az viszont kérdéses, hogy a járványügyi veszélyhelyzet beilleszthető-e ebbe a jogintézménybe. Veszélyhelyzet például az, ha valamilyen természeti csapás miatt olyan helyzet áll elő, hogy a normál életünk felborul, és olyan nagy veszélynek vagyunk kitéve, hogy azonnali és szigorú beavatkozásra van szükség. Az elmúlt egy évben vita volt arról, hogy ennek a veszélyhelyzetnek egyáltalán mekkora volt a létjogosultsága.

Miért nem lehetett létjogosultsága?

Én azon az állásponton voltam és vagyok, hogy legelső alkalommal még elfogadható volt a veszélyhelyzet kihirdetése. Akkor még teljesen új dolog volt a koronavírus, a médiában és a közösségi oldalak felületein olyan pánikot sikerült kelteni, ami a politikusokra világszerte nyomást helyezett, és így valamennyire érthető volt ehhez az eszközhöz nyúlniuk. Ez akkor is így van, ha egyébként igaza van például az Eötvös Károly Intézetnek, amely kezdettől fogva azt hangoztatja, hogy az összes meghozott járványügyi intézkedést egyébként veszélyhelyzet kihirdetése nélkül is meg lehetett volna hozni a katasztrófavédelmi törvény és a nyáron módosított egészségügyi törvény alapján. Azaz a veszélyhelyzet kihirdetése nélkül is például be lehet zárni iskolákat, lehet karantént elrendelni, és megtiltani a gyülekezést; lehet azt mondani, hogy a Bánk bánt vagy a Rómeó és Júliát csak három év múlva lehet megnézni a színházban. Egyedül kijárási tilalmat nem lehet elrendelni különleges jogrend nélkül.”