A jobboldal az értékekben hisz, a baloldalt az érdekek mozgatják

„Mi késztette önöket a politikai szerepvállalásra?

Nem pénzért tettük, hanem a hazánkért. Lehet ezt megmosolyogni, meg árvalányhajas, giccses nosztalgiának gondolni, de attól még ez az igazság. Egyébként mégis mennyi lehet az ára a napi vegzálásoknak, a fenyegetéseknek, vagy épp annak, hogy évekkel ezelőtt a gyerekeimet durván kiközösítették és nácizták miattam egy budapesti iskolában? Emiatt ma nemzetközi iskolába járnak, ahol alig tudja valaki, ki az apjuk. Az ő kis életükben, lelkükben okozott károkat meg lehetne pénzzel váltani? Persze, hogy nem.

Említette, hogy sokan elvből, egzisztenciájukat kockáztatva álltak ki a polgári oldal mellett. A másik oldalon nincs meg ez a bajtársiasság?

Sajnos a modern politika egyre kevésbé szól az eszményekről, a mi politikai családunkat mégis összekovácsolja egy markáns, a személyes érdekeken messze túlmutató alapélmény, egy közös értékrend, ami a túloldalon nem létezik. A mi közösségünk akkor vált ilyen erőssé, s talán akkor tartott a leginkább össze, amikor nem voltunk kormányon. Ez az oldal az értékekben hisz, a velünk szemben állókat pedig kizárólag érdekek mozgatják.

Miért most érezte úgy, hogy újra bele kell vetnie magát a politizálásba?

Nem bírtam tétlenül nézni, ahogy a reformkommunisták megint újracsomagolják magukat, s összebútoroznak a reformnácikkal meg az újrafogalmazott szélsőliberálisokkal. Az egyetlen kötőanyaguk pedig csupán annyi, hogy Orbán Viktor megbukjon. Értem. És másnap mi lesz? Erre nincs értékelhető válasz.

Az előbb azt mondta, a hazájukért léptek politikai pástra. A másik oldal szemében viszont éppen a »kirekesztő nacionalizmus« jelent veszélyt. Mi erről a véleménye?

A patriotizmus nem a náciság szinonimája. A legfontosabb kérdés ma az, meg tudunk-e maradni Európa közepén? Mert pillanatok alatt eltűnhet mindaz, amit magyarnak nevezünk. A nyelvünkkel, a kultúránkkal, a múltunkkal, mindazzal, amit Istenről, hazáról, családról gondolunk. Látjuk, hogy a jóemberkedő, álfilantróp, szélsőliberális politika hová vezetett nyugaton. Nem kell messzire menni: a bécsiek, akik 2015-ben »Isten hozott« feliratú táblákkal várták a migránsokat, ma ott tartanak, hogy az általános iskolába beíratott gyerekek jelentős része már muszlim. Ennek dacára a nyílt társadalmat éltető hálózat – politikusnak álcázott – ügynökei 34 millió bevándorlónak adnának állampolgárságot és szavazati jogot egy utópisztikus idiotizmusra hivatkozva. Ha egyszer kiengedjük ezt a szellemet a palackból, visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el. Ez a lényegi kérdés, nem pedig a politikai bulvár kategóriába tartozó, sokszor felhánytorgatott jachtozások. Szerintem a Fidesz a legkevésbé előnyös arcát mutatva is ezerszer különb, mint a szörnykoalíció a másik oldalon, akik bármikor képesek el- és kiárulni az országot idegen érdekeket szolgálva. Nem véletlenül fogalmazok sokszor úgy, hogy a harmadik világháború zajlik.

Nem dramatizálja kicsit túl a dolgot? Háborúkban emberek tömegei halnak meg.

Ideológiai világjárvány is tombol, a lelkekért folyik a harc. A felvilágosodás megpróbálta elvenni az emberek Istenbe vetett hitét, a XX. század első felének izmusai a hazafias érzületet tették tönkre, lebontva a nemzetállami identitást. A második világháború utáni időszakban a következő egységet, a családot kezdte támadni a szélsőséges individualizmus eszméje, ami rengeteg család széteséséhez vezetett. Ma pedig a legkisebb individuum, az emberi én megkérdőjelezése van terítéken. Ezért kell a százféle társadalmi nem. A cél az atomizálás, mindennek a végletekig történő felhígítása, az ember kiszolgáltatottságának növelése, végül a teljes önfeladás. Le akarnak számolni a normalitással, folyamatos társadalmi vitát és bűntudatot generálva hangos, marginális kisebbségi életformák és álproblémák köré. A többségre akarják kényszeríteni a kisebbség akaratát. S a szélsőliberális véleménydiktatúra és tudatipar boldogan asszisztál ehhez az életellenes játékhoz. Háború ez, még ha nem is a klasszikus lövészárkokban vívják.”