A fél(szeg) rendszerváltozás

„A hazai globalista–komprádor csapat és kenyéradóik jóvoltából máris kötésig gázolunk a gyűlöletben. Volt már ilyen korábban is, emlékezzünk a hajdani SZDSZ-mantra rigmusára: »az MDF-kormánynak mennie kell«, és ment is, éspedig több mint kétharmaddal.

Akkor is mindennek, csak szeretni valónak nem mutatta be a hazai média a teljes összeomlásnak gátat vető első demokratikus kormányt: fasiszta, náci, múltba révedő, maradi, keresztény kurzus, hozzá nem értő stb. Ma a gyűlöletkondér még jobban fortyog, mint akkor, van abban minden, ami gyűlölet, csak arról egy mondat sem, hogy mit kezdenének, ha hatalomra jutának.

A módszer nagyon hasonlít az 1789 előtti francia modellre, akkor a céltáblán Marie Antoinette az »idegen« (király)nő volt, ma nálunk Orbán Viktor miniszterelnök áll. Meghirdetett nyilvános cselekvési program azonban nincs, ma elég a gyűlölet. Példálózni azzal ugyanis, hogy elődeik, a korai globalista–komprádorok miként kormányoztak, nem nagyon célszerű.

Ők (nekünk) azt üzenik, hogy ne révedjünk a múltba, annak semmi értelme, miközben hatalomra jutva ők időről időre gazdagon merítenek saját múltjuk tapasztalatából. A »nagyapák« bölcsessége az ő közkincsük, nekünk erről szólni, múltbeli kormányzati »eredményeiket« feleleveníteni tabu, Klára asszony viszont nyilvánosan is »kesereghet« nagyapja idejebeli kommunista bűnökön (kínos, röhej-fakasztó, anakronizmus).”