Úgynevezett demokrácia

„A későbbiekben nevesítendő európai ország választásait egy magát elitellenesnek nevező párt nyeri, a legerősebb szövetség pedig a jobbközép lesz, s e szövetség legerősebb pártja koalícióra lép a már említett elitellenesekkel. Telik-múlik az idő, egy év alatt a jobboldali, bevándorlásellenes belügyminiszter végrehajtja a kampányban ígért szigorú migrációs politikát, amennyire tőle telik, nem engedi kikötni és megbünteti a Soros-hálózat embercsempész hajóit. Pártja népszerűsége megduplázódik, partneréé megfeleződik.

A koalíciós feszültségek nyomán a jobboldali párt kilép a kormányból, az elitellenesek, a folyvást népakaratról szónoklók pedig előre hozott választások helyett összeállnak a szociáldemokratákkal, akiket addig naphosszat átkoztak. A sajtó hetente a kormány bukását vizionálja, de csak nem buknak meg, az idő telik, jön egy világjárvány, amit senki szerint sem kezelnek jól, de csak nem buknak meg.

Ebből lehetne egy remek sorozat akár, de sajnos ez a valóság, mégpedig – már úgyis kitalálták – Olaszországban. Meglep még bárkit is, hogy az Európai Bizottságnak a fentiek közül kizárólag a migránshajók megállításával volt problémája, nem pedig a választói akarat semmibe vételével?

Mert hát illúzióink ne legyenek, ráfogják a járványra a dolgot, de világos, hogy azért nem akarnak választásokat tartani, mert a jobboldal nyerne, a baloldal pedig megannyi mandátumtól és jól fizető állástól esne el. Ki akarna járvány idején még több éhes szájat? Brüsszel csupa irgalom és megértés.

Már amikor a baloldalról van szó”.