Úgy tűnik, elbeszéltünk egymás mellett Hont Andrással

„Úgy tűnik, picit elbeszéltünk egymás mellett Hont Andrással. Én azt hittem, hogy a hatvanas évek teljes szellemi életét nevezte aranykornak, ideértve a műszaki tudományokat, a természettudományokat, a bölcsészettudományokat, a szépirodalmat, a színházat és a szótárak megszerkesztését.

Csak most esett le, hogy speciálisan az alkalmazott, a műszaki és a természettudományok kapcsán gondolt aranykorra – alábbi érvelése legalábbis erre utal: »A lexikonkiadástól a mezőgazdaság gépesítésével összefüggő, széles körben elérhető műszaki szakirodalomig, magas színvonalú fordításoktól gyógyszerészeti kutatásokig nagyon sok minden történt.«

Nos, valóban a hatvanas évek lett volna a magyar műszaki értelmiség aranykora? Tényleg nem a dualizmus, amikor Eötvös Loránd ingája, Jedlik Ányos dinamója és Puskás Tivadar telefonközpontja reprezentálta a magyar szellemet? Biztos, hogy nem az az aranykor, amikor Nikola Tesla Budapestre jön dolgozni? Vagy ha nem a dualizmus, akkor nem lehet, hogy esetleg a két világháború közti Magyarország tudományos értelmisége képezte az aranykort? Szent-Györgyi Albert? Békésy György? Gábor Dénes? Wigner Jenő? Harsányi János? Hevesy György? Mire a hatvanas évek beköszöntött, már egyikük sem volt Magyarországon – nyilván nem értesültek arról, hogy a hátrahagyott Kárpát-medencében épp a természettudományok aranykora zajlik. A második világháború előtt a magyar műszaki oktatás világszínvonalú, a magyar vegyészet pedig világelső volt – a hatvanas évekre ilyesmiről már szó sincs. Persze lehet, hogy én maradtam le valamiről. Csak tudnám, miről!”