Tóth Krisztina és Sárosdi Lilla lehúzhatják a WC-n a hivatásukat

„Egy időben, de egymástól függetlenül akciózott a két művésznő. A hölgyek a mostanság divatos, felszínes és ostoba politikai korrektség jegyében fosztanák meg a magyar kultúrát, azaz a hivatásukat, a legértékesebb művektől. Mert Jókai regénye, az Az arany ember nőellenes, Vörösmarty verse, A vén cigány pedig raxista. Mindezt egy magyar írónő és egy magyar színésznő hangoztatja, mert ez olyan modern és haladó dolog. Bele sem gondolnak, hogy mit beszélnek, csak utaznak a nemzetközi trenddel, a kulturális önfelszámolás divatjával. Mert a JÓ EMBEREK ilyen baromságokat beszélnek szerte a világban, majd szobrokat döntenek le.

Sárosdi videosorozatban megy neki Szarvas Józsefnek, mert az elvállalta a SZFE-n, hogy tanít. Őt pécézte ki magának valamiért, hogy a gyűlöletperceit neki szentelje. Az erőszak ellen korábban nyilvánosan fellépő színésznő verbálisan bántalmazza Szarvast, seggnyalónak nevezi, mert ugye Sárosdi szerint van csúnya agresszió, amit el kell ítélni, és van a nemes, ami tulajdonképpen hősies és hasznos dolog, hiszen ő csinálja, így nem is lehet más. No, de a Schilling-házaspár szokásos gyűlölködésére önmagában nem érdemes szót pazarolni, csak azt a részletet nézzük meg, amelyben kifogásolja, hogy Szarvas az SZFE toborzó filmjében a felvételijén elmondott versből idéz.

»Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vízen? Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett.«

Amit a két művészhölgy divatból tesz, az tényleg tipikus példája a maga alatt vágja a fát mondásnak. Mert ugye ők a kultúrából élnek, az a hivatásuk. Márpedig az hatalmas naivitás lenne a részükről, ha azt gondolnák, hogy ha sikerül az általuk megfogalmazott módon kiszelektálni a kultúrából a legújabb gender és antirasszista szempontok szerint műveket, akkor az nem hatna pusztító módon az egész kulturális életre, benne arra is, amit ők csinálnak."