Rossz emlékű a feljelentősdi

„»Olyan ez, mint a fogyasztóvédelmi ellenőrzés: bemegy majd a rendőr a gyanúsított főorvoshoz, kiveteti a vakbelét, és ha utána elfogadja a hálapénzt, máris kattanhat a bilincs.« Orvos ismerősöm reagált így arra a hírre, amely a napokban jelent meg: már működik a Nemzeti Védelmi Szolgálat új főosztálya, amelyet a korrupciónak minősített hálapénz elleni fellépésre hozott létre a jogalkotó. Március 1-jétől pedig »megbízhatósági« vizsgálatokkal keresik a korrupt, hálapénzt elfogadó orvosokat, de akár egy névtelen feljelentés alapján is elindulhat valaki ellen a vizsgálat.

Ez utóbbiban jók vagyunk. Történelmi gyakorlatunk van a feljelentésekben, pláne ha elfogadják névtelenül is. A vészkorszakban elég volt kinézni valakinek a lakását, üzletét, és besúgni a hollétét a körzetvezető bajtársnak. Aztán a háború után is működött a rendszer, gyakran ugyanaz a »bajtárs« fogadta az ÁVH irodájában a besúgókat, akik elmondták, kinek a lakásából hallatszik ki a Szabad Európa rádió recsegő hangja, vagy ki viccelődik Rákosi elvtársról. Nem is volt szükség egyikre sem a névtelen besúgóknak ahhoz, hogy kirúgassák az előléptetésük útjában álló kollegát, a főnököt, a főbérlőt – már a gyanú elég volt a fekete autó kiküldéséhez. 1956 után is egy ideig működött a feljelentősdi, kit láttak puskával a vállán az utcán, aztán valahogy kiment a divatból. Félek, most kiengedik megint a rossz szellemet a palackból.

Őszintén csodálkoznék, ha az egészségügy »vakbelének« kivételét nem a mundérosokra bízta volna a kormány. A katonai parancsnokok után talán fel sem tűnik majd senkinek, ha jönnek a civil ruhás rendőrök is, és mint a kocsmában az ellenőrök, elkezdik provokálni az orvosokat. Nem túl tisztességes módszer, de a boríték elfogadása sem az.”