Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
Amíg a médiában nincsenek fair viszonyok, nincsenek tisztességes és szabad választások.
„Van ez a mítosz, hogy Magyarországon sajtószabadság van. Kicsit megkapargattam Orbán legutóbbi nyilatkozatát, szöget ütött ugyanis a fejembe, mégis milyen »objektív elemzésekre« gondolt akkor, amikor nemrég egy német magazinnak azt mondta, hogy »a kormánnyal szemben nagyon kritikus médiumok piaci részesedése jóval 50 százalék felett van.« Be is adtam egy írásbeli kérdést, hiszen ha egy kormányfő ilyeneket állít, akkor az a minimum, hogy ezt alá is támasztja valamivel. Ő nem így gondolta. Azt írta: »a magyar médiumokkal és a médiapiaccal kapcsolatos adatok nyilvánosak, azok bárki számára elérhetők«. ?! Magyarul vagy blöfföl a miniszterelnök, vagy a közpénzekkel kistafírozott házi Médianézőnek a propagandaanyagából idézett, amit már neki is kínos lett volna bevallani. Utánanéztem, ez a 18-as elemzés mért ilyent, de ez a cég a Fidesz házi intézménye, azt mér, amit a kormány akar (hozzáteszem nekik a kurucinfo is balliberális).
De nem Orbán az egyedüli, aki ezzel a mítosszal jön: Szijjártó Péter is anélkül dobálózik azzal, hogy »a magyar sajtóorgánumok többsége amúgy kormányellenes álláspontot képvisel«, hogy azt bármivel alá tudná támasztani. Tegnap Deutsch Tamás is bevédte a messze földön híres magyar sajtószabadságot: szerinte a magyar sajtó helyzete irigylésre méltó, és ezt »tények tucatjaival« tudja alátámasztani. Csak éppen a »tények« meg az »objektív elemzések« maradnak mindig homályban. Az ok persze nyilvánvaló: nincsenek ilyenek, a magyar sajtószabadság csak a kormány párhuzamos valóságában létezik. Pedig mindaddig, amíg a médiában nincsenek fair viszonyok, nincsenek tisztességes és szabad választások. Segíts megosztással, jusson el mindenkihez, hogy mi a valóság!”