Halálra erőszakolt és kínzott nők és fiatal lányok ezrei, elhurcolt fiatal leventék, családapák, vőlegények akiket a családjuk életük végéig hazavárt és nem tudott róluk semmit.
„A kommunizmus áldozatainak emléknapja.
A kommunizmus 100 millió áldozatot követelt. Elfelejtettük volna?
Halálra erőszakolt és kínzott nők és fiatal lányok ezrei, elhurcolt fiatal leventék, családapák, vőlegények akiket a családjuk életük végéig hazavárt és nem tudott róluk semmit. Árván felnőtt gyerekek, akik csak maximum felnőtt korukban tudták meg mi történt édesapjukkal, aki harcolni mert a kommunizmus ellen és a »rendszerváltás« után és sokszor most is nagy pofával lenácizzák. Akik hazatértek mégis, életük végéig testileg lelkileg megnyomorodva és sokszor a társadalom szemében is nem kívánatosak lettek,és soha nem beszélhették ki magukból azokat a kínokat amiket túléltek.
Ahol tudták rombolták a szellemi kiválóságokat, a polgárságot, a tudást, művészetet és minden olyat, ami haladó, ami előrébb vitte a nemzetet. Elérték, hogy szomszéd szomszéd besúgója legyen és később egy szaros trabantért meg egy panelért egy kicsit előrébb jusson a ranglétrán. Miközben egy egész országba sulykolták bele a középszerűséget, a “merjünk kicsinek lenni” filozófiáját és feléltek mindent amit az ország gazdagodását szolgálta volna.
Aztán rendszerváltásnál átöltöztek, és ők lettek a leghangosabb europérek és demokraták, akik ma is az arcunkba mondják hogy szerintük mi a norma.
Itt nem volt “utolsó esély” művelet, sem szándék, akarat hogy a bűnösöket kézre adják, nem osztottak kártérítéseket az áldozatoknak és azok leszármazottainak.
Sokan még mindig szexinek vélik, hogy az ajándéktárgyakat áruló boltok kirakataiba kirakják a Che Guevara-s és a Lenin-es pólót….
Pedig mennyi kiváló ember veszett oda értelmetlenül. Emlékezzünk rájuk!”
Mindezt úgy, hogy 2019-ben még 214 milliárd forintos tartalékot hagytak a főváros kasszájában, az iparűzési adóból pedig minden eddiginél több bevétel érkezik.
Bármit megtehet, csak legyen közben magánember.
Pedig ő elvárta volna, hogy a nyugatról importált antiszemitizmust kétpofára zabáló és visszaböfögő progresszívék legújabb üdvöskéjét rajongja az illető asszonyság.
Milyen férfi (?) az, aki bemutat egy nőnek, mert máshogy gondolkodik a világról.
Hogyan alakította át a digitális világ a politikát és a kampányokat? Milyen technikákkal lehet meggyőzni ma a választókat, és mit szólnak mindehhez a fiatalok?
Egy azonban biztos: aki a Tisza, illetve a ballib mainstream kapcsán a szeretet meg a párbeszéd szavakkal jön nekem, a gyülöletkeltést a jobboldal nyakába varrva, azt bizony hangosan kiröhögöm.
A Ferencváros kapusa ettől függetlenül megértő.
Messze nem a béketárgyalások sikere a legfontosabb.
