Kibe bújt bele az ördög?

Jeszenszky Zsolt egy hosszabb írásban megemlítette, hogy édesapja sajnos sátáni erőket szolgál.

Halálra erőszakolt és kínzott nők és fiatal lányok ezrei, elhurcolt fiatal leventék, családapák, vőlegények akiket a családjuk életük végéig hazavárt és nem tudott róluk semmit.
„A kommunizmus áldozatainak emléknapja.
A kommunizmus 100 millió áldozatot követelt. Elfelejtettük volna?
Halálra erőszakolt és kínzott nők és fiatal lányok ezrei, elhurcolt fiatal leventék, családapák, vőlegények akiket a családjuk életük végéig hazavárt és nem tudott róluk semmit. Árván felnőtt gyerekek, akik csak maximum felnőtt korukban tudták meg mi történt édesapjukkal, aki harcolni mert a kommunizmus ellen és a »rendszerváltás« után és sokszor most is nagy pofával lenácizzák. Akik hazatértek mégis, életük végéig testileg lelkileg megnyomorodva és sokszor a társadalom szemében is nem kívánatosak lettek,és soha nem beszélhették ki magukból azokat a kínokat amiket túléltek.
Ahol tudták rombolták a szellemi kiválóságokat, a polgárságot, a tudást, művészetet és minden olyat, ami haladó, ami előrébb vitte a nemzetet. Elérték, hogy szomszéd szomszéd besúgója legyen és később egy szaros trabantért meg egy panelért egy kicsit előrébb jusson a ranglétrán. Miközben egy egész országba sulykolták bele a középszerűséget, a “merjünk kicsinek lenni” filozófiáját és feléltek mindent amit az ország gazdagodását szolgálta volna.
Aztán rendszerváltásnál átöltöztek, és ők lettek a leghangosabb europérek és demokraták, akik ma is az arcunkba mondják hogy szerintük mi a norma.
Itt nem volt “utolsó esély” művelet, sem szándék, akarat hogy a bűnösöket kézre adják, nem osztottak kártérítéseket az áldozatoknak és azok leszármazottainak.
Sokan még mindig szexinek vélik, hogy az ajándéktárgyakat áruló boltok kirakataiba kirakják a Che Guevara-s és a Lenin-es pólót….
Pedig mennyi kiváló ember veszett oda értelmetlenül. Emlékezzünk rájuk!”