„Modernnek, kereszténynek és hiteles nőnek lenni komplex dolog. A XX. század számos lehetőséget és egyben kihívást hozott a nőknek, a családanyaszerep mellett a saját karrier megteremtésének lehetőségéig, a szavazati jog megszerzésétől egészen a szélsőséges feminista mozgalmak antipatikus légkört teremtő ellenszenvéig a nőügyek iránt. Helyzetek, elvárások, globalizálódás, identitásunk megőrzése, hagyományos szerepünk helye és a tradíciók fontosságának kérdése kezdett ütközni egymással. Különösen úgy, hogy a XXI. század sok tekintetben a túldimenzionálásról szól.
Vannak trendek, amelyek a túlzásokról szólnak. Megjelent a társadalomnak való megfelelési vágy és a »megvalósítom magamat« irány, amely pusztítja és kiirtja azokat a hagyományokat, amelyek ezeréves tapasztalatokra épülnek. Mi, nők mindannyian ismerjük ezeket az elvárásokat velünk szemben. Elképzelések jönnek-mennek, az elvárások változnak, de az igazi értékek sohasem. Ezért tartom rendkívül fontosnak az azonos értékrendű közösség szerepét, mert erőt ad, tapasztalatot ad át és összetart! Hiszek abban, hogy nagyon fontos politikusként odafigyelnünk, mire van igénye a társadalomnak. Azt érzékelem, hogy a női hang közéleti megjelenésére, valamint a szövetségben rejlő erőre fokozott az igény, hogy bátran és határozottan kiállhassunk a számunkra fontos értékekért.
Nőktől nőknek adott tapasztalat, generációkról generációkra az a tudás, amelyben hatalmas erő van, és amely igazából képessé tesz minket, nőket az alkalmazkodásra a XXI. században. Ezért hiszek a konzervativizmusban, mert a megőrzésről szól, de nem zárja el az utat a megújulástól. Ebben van az igazi energia, hagyomány, tapasztalat és alkalmazkodás, de ehhez nagyon fontos, hogy megosszuk tapasztalatainkat egymással, tanuljunk egymástól.”