Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Az ellenzéki pártszövetség – leánykori nevén moslékkoalíció – Covid 2021 névvel parlamenti vizsgálóbizottságot állított fel.
„Céljuk Magyarország jelenlegi járványügyi és gazdasági helyzetének áttekintése.
Ki sem kellett volna állniuk a négyórás első ülést követő sajtótájékoztatójukra, annyira kiszámítható volt, hogy mit mondanak. Hát persze, hogy minden rossz, amit a kormány a járvány kitörése óta tett.
Sorra járultak a mikrofonok elé az aligpártok korifeusai. Szabó Tímea, a Párbeszéd törpealakulat képviselője minden gátlás nélkül kijelentette: »Orbán Viktor és kormánya a járvány elleni védekezésben és a gazdasági élet támogatásában is igen gyengén teljesített.« A balliberális körökben már megszokottá vált fogással élve arról beszélt, hogy ami megtörtént nálunk járványügyben, az másként is alakulhatott volna, ha nem a Fidesz–KDNP irányítja az országot.
Meg még nem is volt nálunk gazdaságvédelem, csúnya hadiipari beszerzésekre és útépítésre szórták szét a pénzt. Ja. Akkor mégis hogy lehet az, hogy a járvány első évének végén éppen annyian dolgoztak, azaz annyi munkahelyet sikerült megvédeni vagy létrehozni, mint amennyi az előző évben volt? Vagy miként lehetséges, hogy soha nem látott mértékben hozzák be Magyarországra a világ legnagyobb vállalatai az újabb és újabb beruházásokat, amelyekhez a magyar kormány ezermilliárdokkal járul hozzá?
A Demokratikus Koalíció embere, Varga Zoltán is feltette a régi lemezt: oligarcházott, korrupciózott, és a tőlük nem szokatlan pofátlansággal követelt pénzeket visszamenőleg a kiesett bevételek pótlására. A jobbikos Potocskáné illedelmesen belesimult a balliberális kamarakórusba. Elénekelte a mikrofonoknak a neki kiosztott szólamot: nem szabad az út szélén hagyni senkit, mindenkin segíteni kell.”