Erdélyi, magyar és keresztény. Ennyi az, ami összetart minket?

„A Babeș-Bolyai Tudományegyetem egyik diákja szóvá tette, hogy jogi pszichológia tantárgyból olyan oktatási segédanyag kötelező, amelyben nőgyűlölő, áldozathibáztató és rasszista megfogalmazás található. Például olyasmi, hogy amennyiben egy nő kihívóan öltözik, és elhagyatott helyre megy, akkor ő is hibás abban az esetben, ha támadás éri. Na mármost: az embert azt hinné, hogy vannak minimumok, amiket az erdélyi magyar társadalmunk is elfogadott mára, például az, hogy egy szexuális támadásért csak és kizárólag az okolható, aki elköveti. Nincs olyan, hogy valaki kiprovokáljon egy nemi erőszakot például, ezzel kapcsolatban a szakirodalom nagyon nagy százalékban egyetért.

És persze, hogy nincs erről konszenzus mégsem. Ilyenkor mi itt a Transindexnél, akik 20 éve következetesen és türelmesen próbáljuk magyarázni az efféle dolgokat, kissé elkeseredünk. Ok, hát akkor beszélek a magam nevében: én legalábbis, pedig én még csak – megszakításokkal – nyolc éve próbálom Erdélyben mondani a magamét, hol türelmesen, hol türelmetlenül. Az az igazság márpedig, hogy egyre inkább nem elég, hogy mi mondjuk: fel kellene zárkóznia ehhez a politikumnak is, a kulturális szereplőknek, akadémikusoknak, tanároknak, egyszóval mindenkinek, aki szerint minimális konszenzus kell abban például, hogy nem hibáztathatunk senkit, aki abba a helyzetbe került, hogy támadás érte.

És itt most akkor el kellene kezdenem beszélni – mint ahogyan tették előttem nagyon sokan már, és próbáltam én magam is a múltban – a szexuális erőszakról. Megint kezdeni elölről. Elmondani, hogy a nemi erőszak túlnyomó hányada egyáltalán nem ismeretlen elkövetők által, hanem szűk, családi, baráti, ismerősi körökben történik. Hogy kutatások alapján az égvilágon semmi köze nincs annak, hogy valaki hogyan öltözik, ahhoz, hogy erőszak áldozatává válik-e. De ez alapvetően nem elsősorban a sajtó feladata. Hiába mondják publicisták és néhány megmaradt szakember a magukét, ha a honatyák és néhány honanya meg nem képes egy szerencsétlen szexuális felvilágosítás tantárgyat meghonosítani az iskolákban, erről törvényt hozni.”