„Magyarország az elmúlt 30 évben külföldön fejlesztett és behozott innovációra építette a gazdasági fejlődését. Külföldön kifejlesztett technológiát hoztak a működőtőkét befektetők, velük új menedzsment és munkamódszerek érkeztek. A sikeresen felzárkózó országok többsége is így indult. Sőt, a tőke- és technológia bevonása továbbra is nélkülözhetetlen minden fejlett és felzárkózó gazdaság számára. A sikerhez azonban végül az vezetett el, hogy a külföldi tulajdont, technológiát és menedzsmentet használó szektor mellé egy hazai tulajdonú, belföldi innovációra és tőkére épülő üzleti szféra is felépült.
A sikeresek többsége akkor lépett szintet, amikor egy új technológiai hullám elejére állva az élre került. Ezt mutatja a dán élelmiszeripar a piaci rések kihasználására alkalmas termékeivel, a finn és ír IT szektor vagy a szingapúri egyetemek esete. Lehet hagyományos, különleges adottságokkal rendelkező területekkel is élre kerülni, ilyen a svájci bankrendszer vagy az osztrák alpesi turizmus példája, de régóta futó hullámba új országnak később betörni már sokkal nehezebb. Minden siker esetén úgy vált fenntarthatóvá a növekedés, a folyó fizetési mérleg, az államháztartás és végül a felzárkózás, hogy az adott ország rendelkezett olyan hazai tulajdonú technológiával és üzleti szektorral, amelyik a legjobbak közé tartozott a világban.
(...)
Ismerjük a sikeres országok titkát a belső innováció fejlesztése terén. A vezető egyetemek körül felépítették azokat az ipari, innovációs és technológiai parkokat, amelyekben összekapcsolódik az ötlet, a technikai háttér és a pénzügyi forrás. Sokfajta innovációs park működik Amerikán belül, de Európában és Ázsiában is végül ezekre épül minden siker. Az óriásvállalatokon belüli innováció a párhuzamos forrás, a kettő – mint a DNS kettős spirálja – rendre összekapcsolódik.
Óriásvállalatok vagy megavárosok kifejlődése talán nem várható a Kárpát-medencében, de a nagy egyetemek körüli okos-kertek, innovációs parkok felépítése igen. Ehhez nagyobb mozgásteret szükséges adni az egyetemeknek, ami megindult az alapítványi fenntartás szervezésével. Méretes kormány-programra van szükség, ami területet, infrastruktúrát, kockázati tőkét és hiteltámogatást ad az új parkoknak, ennek a jelei szintén már mutatkoznak. A külföldön dolgozó vezető magyar tudósokat hazahívó program is elengedhetetlen, megjelölve az erre kiválasztott egyetemeket és kutatási területeket. A program részeként, sajátos dualitásként, lehetőséget kell adni a részvételre az innovációs parkon belüli vállalkozások működtetésében. Az egyetemek és parkok köré üzleti tanácsadó testületeket érdemes szervezni, hogy a tudományt folyamatosan »fertőzze« az üzleti gondolkodás.”