Egy „József Attila-kéziratˮ nyomában

„A kéziraton dátum szerepel. Minthogy a szöveg számomra befejezetlennek tűnik, nem tudom teljes versnek elfogadni. Töredékként (verscsíraként) viszont nem kaphatna datálást. József Attila költészetében is, értekező prózájában is rengeteg a töredék. Amikor társaimmal együtt értekező szövegei kritikai kiadását rendeztük sajtó alá, vért izzadtunk a publikálatlan töredékek keletkezési időpontjának meghatározásában, mert soha, egyetlen alkalommal sem írt hozzájuk dátumot. Mint ahogy sehol nem írta alá a nevét sem. De a kéziraton szereplő 1935. március 8-i dátum is ellentmond minden eddigi ismeretünknek.

Nem sokkal később, 1935. április 14-én kelt levelében József Attila haragosan írt analitikusának, és kis híján megszakította a terápiás kezelést. Tverdota György és mások joggal tették szóvá, hogy fölöttébb valószínűtlen egy szerelmi fellobbanást feltételezni – mint azt Bíró-Balogh teszi – a bizalmi válság közelében. Sárközi Éva részletesebben írt arról, milyen gyötrelmes időszak volt ez a költő életében, amikor a pénzbüntetésének kifizetése kétséges volt és fegyházbüntetéstől kellett rettegnie. Gyömrői Edit visszaemlékezése szerint is József Attila mélyen depressziós állapotban volt ekkor, »néha egy hétig, két hétig nem kelt föl«.

A »hivatalos« okmány nyilvánvalóan hamisítvány, s ez megrendítette a bizalmat az Arany János-bejegyzés hitelességét illetően is. Kaptam egy fakszimilét Aranynak ugyanazon a napon, tehát 1881. július 17-én keltezett leveléről, melynek Augusztin József a címzettje. Megdöbbentett, hogy a levél végén olvasható jókívánság csaknem szó szerint megegyezik a magyar-német szótárban található szöveggel. Mint ahogy az Edit című (vagy kezdetű) szöveg szavai is egytől-egyig megtalálhatók a Számvetés című vers kéziratában, természetesen más sorrendben. Nem valószínű, hogy akár Arany János, akár József Attila annyira ötletszegény lett volna, hogy csak ismételni tudja önmagát”.