Mit üzennek a békeidők Európa sírásóinak?
A terrorveszélyt hordozó illegális bevándorlás a legtöbb nyugat-európai helyszínen mostanra gyökeresen átalakította a mindennapokat.
Mi, európaiak nem versenyzünk senkivel, és a minőséget sem áldozzuk fel a propaganda oltárán.
„A válságok próbára teszik az alapértékeinket, mind az egyének, mind az országok tekintetében. Amikor minden rendben van, akkor könnyű jó szomszédnak lenni. A bizonytalanság, a nélkülözés, a félelem vagy a szűkösség árnyékában mutatkozik meg valódi természetünk. Ez azonban jó alkalom arra is, hogy változást érjünk el. Ahogyan a Covid-19 válságot kezeljük, az megmutatja viszonyunkat az Európai Unió alapelveihez.
Egy évvel ezelőtt írtam egy cikket, amelyben kiálltam a globális szolidaritásért, és amellett érveltem, hogy úgy kell legyőznünk a válságot, hogy senkit ne hagyjunk magára. Utólag visszatekintve úgy vélem, hogy sikeresen megőriztük határaink nyitottságát, biztosítottuk a gyógyszerek és egyéb áruk kínálatát, létrehoztunk egy helyreállítási alapot, és pénzügyi támogatást nyújtottunk a vállalkozásoknak, valamint a munkavállalóknak. Megmutattuk, hogy együtt erősebbek vagyunk, és hogy a szolidaritás a leghatékonyabb módszer a válság kezelésére. Itt az alkalom, hogy ezt az elvet kövessük az oltások beszerzésére, terítésére és beadására vonatkozó európai stratégiában.
Az Európai Unió a jogon, az igazságosságon, az egyenlőségen és a közjó érdekében folytatott együttműködésen alapul. Ezekre az elvekre minden eddiginél nagyobb szükség van, amikor válságba kerülünk. Ha az együttműködés olajozottan működik, és hozzájárul az emberek jólétéhez, akkor a rendszer felkészült arra, hogy pánik vagy a patriotizmus valamiféle idejétmúlt változata nélkül reagáljon a nagyobb krízisekre, mint amilyen például a Covid-19-járvány.”