Annyit gondolkozom ezen a gyerekvállalási problémán!
Bármi nehézség van az életemben, tudom, hogy meg tudom oldani.
A középosztály egyre kevéssé hajlandó a gyereknevelés fáradságos munkájával vesződni.
„Csábító lenne az Azonnalin megjelent életellenes fröcsögésáradatot azzal elintézni, hogy írója mindössze egy sportmenedzser, azonban igyekszem következetes lenni, tehát ha szerény személyemet az ellenoldal tollforgatói lépten-nyomon lebalettosozzák, no nem elismerve ennek a nehéz és embert próbáló munkának a képviselőit, hanem fosztóképzőként, pattintott baltafejként használva Keveházi Gábor, Dózsa Imre és Havas Ferenc szakmáját, így én sem tehetem meg, hogy az ismeretlenségből a közélet a porondjára lépő fiatalember írását annyival intézzem el, hogy nem az újságírás, hanem a sportolók szerződéseinek az elkészítése a fő szakterülete.
Ha Vági Márton – merthogy így hívják a nagy gondolkodót – írását leközölte az Azonnali, ráadásul igen sokan el is olvasták azt, akkor a dolgozattal foglalkozni illik, függetlenül attól, hogy a fogalmazó egyébként mivel keresi a kenyerét.
Vági úr nem szereti a gyerekeket. Nem is akar lurkókat nevelni, ami persze szíve joga, gyakorló apaként mondom, hogy a dolog sokszor valóban roppant fáradságos és nehéz ügy, ráadásul tényleg nem kötelező.
A baj azzal van, ha érvei hamisak, hazugok, ha szándékos csúsztatásokra, tévedésekre építi tételeit, és az, ha komoly károkat okoz velük.
Fogyunk. A helyzet az, hogy a nyugati ember a saját jóléte, kényelmessége, lustasága és infantilizmusa okán nem annyira szeretne gyereket. Ezek tények, a középosztály egyre kevéssé hajlandó a gyereknevelés fáradságos munkájával vesződni. Óvodai beszoktatás, különórák, edzések, szülői értekezletek, arról nem is szólva, hogy mondjuk, két gyerek csak úgy égeti a pénzt, kész vagyon egy hétre elmenni velük nyaralni, 6 éves kor felett pedig a gézengúzok simán belapátolnak egy-egy felnőtt adagot is.”