Amikor a Fidesz a független média ellen harcol, az állampolgárok ellen harcol

„A kormány az állami intézményrendszerben keletkező összes információt kontroll alá vonja, a minisztériumoktól a legkisebb zsákfalu orvosi rendelőjéig.

A fideszes politikusok elmenekülnek a számukra kényes újságírói kérdések elől. Előfordul, hogy sajtótájékoztatóra nem hívják meg, alkalomadtán nem engedik be a kritikus hangú lapok munkatársait; vagy ha eltűrik a jelenlétüket, a kérdéseiket ignorálják.

Minden nyilatkozatot engedélyeztetni kell az intézményeket koordináló felettes állami szervvel. Ez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy nincs párbeszéd az intézményekkel, simán megtehetik, hogy:

• nem állnak szóba a sajtóval,
• lecsapják a telefont,
• vagy elfoglaltságra hivatkoznak;

ha pedig mégis leereszkednek a médiához, legtöbb esetben írásban bekérik a kérdéseket, s azokat elküldik a központba. Persze minél kényesebb a kérdés, annál följebb kerül a döntés arról, hogy szülessen-e válasz, és ha igen, milyen válasz szülessen. Ebből az újságíró annyit érzékel, hogy akár heteket vár, s vagy semmilyen jelzést nem kap, vagy semmitmondó – a valódi kérdést gondosan kikerülő – válaszok érkeznek, visszakérdezésre többnyire nincs lehetőség. Tisztelet a kivételnek, de sajnos működnek így sajtóosztályok is, pedig épp a média tájékoztatásában való közreműködés lenne a feladatuk.”