A világ legpusztítóbb ideológiája

„Véres terror következett. Csaltak, hazudtak, kékcéduláztak, megfélemlítettek, elvettek, államosítottak, meggyaláztak, öltek, lealjasítottak, deszakralizáltak, megfigyeltek, eltöröltek, felszámoltak, megzsaroltak, megkínoztak, lenulláztak... A kommunista ideológia nevében raboltak nemzeti önbecsülést, múltat, jelent és jövendőt.

Csak 1950 és ’53 között egymillió ember ellen indítottak valamilyen bűnvádi eljárást, és megbecsülni is nehéz a politikai okokból eltűntetett, megkínzott, ellehetetlenített, kivégzett magyarok pontos számát.

Az ördögi tervhez persze végrehajtók is kellettek. Végletekig lojális emberek, akik többszörösen túlteljesítették az elvárásokat, a Kommunista Internacionálé direktíváit szem előtt tartva. A »hivatásos forradalmárként« dolgozó elvtársakat a Párt bárhol és bármikor bevethette, hogy akár gyilkos módszerekkel is terjesszék az idegen eszmét.

Legyen szó a spanyol polgárháborúban való öldöklésről, a magyarországi szociáldemokrácia szétveréséről, az arisztokrácia, a polgárság, az egyházak, vagy épp a parasztság ellehetetlenítéséről, az élet szerves, organikus rendjének sárba tiprásáról, az Istenbe vetett hit kigúnyolásáról, a nemzeti érzelmek elfojtásáról, cserébe az internacionalista rögeszme terjesztéséről, vagy épp az egyetemes értékek életellenes felszámolásáról.

A kommunista »deszantos« ügynökök gondolkodás nélkül végrehajtották a külföldről érkező parancsot, tették amire kiképezték és utasították őket.

A Szovjetunióban kipróbált kommunista elvtársak: Rákosi Mátyás, Rajk László, Gerő Ernő, Péter Gábor, Nagy Imre, Farkas Mihály, Münnich Ferenc, Apró Antal, Biszku Béla, Kádár János és a többiek – e gyilkos eszme ügynökei voltak egytől-egyig. Persze nem lehet kérdés, hogy mind a történelem szemétdombján végezték.

Még akkor is így van ez, ha az emberiesség ellen elkövetett, elévülhetetlen bűncselekményekért soha senki nem kért bocsánatot a magyar áldozatoktól, s világviszonylatban is elmaradt a kommunista felelősök »Nünbergi pere«.

Jól emlékszünk: néhány évvel ezelőtt – negyedszázaddal a rendszerváltoztatás után – sem akadt egyetlen olyan magyar bíróság sem, amely Biszku Bélát – a kegyetlen kádári megtorlás egyik legaljasabb figuráját – még életében jogerősen bűnösnek találta volna.”