Miközben az Unió személyi ambíciók mentén az Európa Jövőjéről Szóló Konferencia elnöki pozíciójáról vitázott, az Igazságügyi Minisztérium és a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet már tavaly a tettek mezejére lépett, két nagyszabású, nemzetközi rendezvényt szervezve az Európai Unió jövőjének témájában 2020. június 25-én és 2020. szeptember 21-én. Előbbi az uniós szintű konferenciasorozattal kapcsolatban vázolta fel az előzetes tagállami és uniós intézményi elvárásokat, utóbbi — Európában elsőként — hivatalosan is elindította az Európa Jövőjéről Szóló Konferenciasorozatot Magyarországon. A konferenciák külföldi előadói között beszédet mondott Dubravka Suica bizottsági alelnök és Antonio Tajani, az Európai Parlament volt elnöke is.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy az Európa jövőjével foglalkozó konferenciának átlátható folyamatnak kell lennie, amely egyenjogúan bevonja mind az EU intézményeit, mind a tagállamokat, valamint a konzultációs testületeket, azaz a Régiók Európai Bizottságát és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot is. Hangsúlyozták: a konferenciának reális és konkrét megoldásokat kell javasolnia, különös figyelmet kell szentelni a polgárok és nemzeti parlamentek bevonására. Magyarország jelenleg a harmadik konferenciát szervezi, mely azt vizsgálja majd, milyen hatással van a digitalizáció a szuverenitásra, a magyar és az európai állampolgárok szabadságára, valamint országunk és Európa versenyképességére.
Az uniós szintű konferencia elnökének személyéről folyó vita végeláthatatlannak bizonyult, így végül olyan megoldás körvonalazódik, amelyben a Tanács, a Bizottság és a Parlament elnökei látják el az elnöki feladatokat. A kollegiális elnökség formájában ismét egy, az Európai Unióra jellemző kompromisszumos megoldás született. Magyarország a konferencia elnökségétől elvárja, hogy
semleges és pártatlan módon töltse be szerepét, ezzel megőrizve Európa egységét.
Az elnökségnek mindvégig garantálnia kell, hogy az Európa jövőjéről szóló diskurzust ne ejtse fogságba semmilyen ideológia, és az Európa előtt álló sorskérdésekről bölcsen, józanul, és egymással együttműködve lehessen eszmecserét folytatni. A folyamat során biztosítani kell, hogy minden európai nemzet, és minden európai állampolgár hangja egyaránt eljusson az európai döntéshozókhoz. Európa jövőjéről mindenkor csakis a nemzetállamok, és azok polgárai dönthetnek.