A tét Európa jövője

A szerző az Igazságügyi Minisztérium európai uniós kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára

Habsburg Ottó máig releváns idézete szerint „aki nem tudja, honnan jött, az nem tudhatja, hová megy, mert nem tudja, hol van”. Az Európai Unió egység a sokszínűségben mottójából napjainkig nagyobb hangsúly helyeződött az egységesítésre, míg a nemzeti hagyományok, a történelmi és kulturális vívmányok védelmének kevesebb figyelem jutott. Ha azonban Magyarország időben felismeri a lehetőségeket, és érdemben reagál azokra, Európa átalakulására is komoly hatással lehet. Az Európa Jövőjéről Szóló Konferencia egy vissza nem térő lehetőség Európa számára, hogy

Ám a folyamat még könnyen a föderális irányzatok játékterévé is válhat.

A 2008-as gazdasági világválság, a migrációs válság, vagy az Egyesült Királyság távozásáról szóló népszavazás mind nyomós okot adhattak volna nagyszabású, a kontinens jövőjét meghatározó, kardinális kérdéseket feltáró össztársadalmi reflexiók megszületésére. A folyamatos válságkezelésre adott utólagos reakciók miatt ez a gondolkodás elmaradt, ezt pótolhatja az Európa Jövőjéről Szóló Konferencia, amely eredetileg 2020 májusában indult volna. Részben a koronavírus, részben a Konferencia elnöklése körüli disputa már több mint egy éven át hátráltatta az eredeti ütemtervet.

A tény, miszerint ismét bürokratikus, hatalmi vita tartott fel egy konszenzuskereső összeurópai folyamatot, már a konferencia kezdete előtt rossz üzenetet közvetít, s bár a COVID-19 által okozott károk enyhítése időnk és energiánk jelentős részét fölemészti, számunkra nem kérdés, hogy továbbra is felelősséggel tartozunk az állampolgárok felé.

Az embereknek igenis van véleményük Európa jövőjéről, melyet, ha Brüsszel sokáig figyelmen kívül hagy, azzal saját hitelességét rombolja a közvélemény szemében.

A válságok következtében sokan ráébredtek, hogy a több Európa nem feltétlenül jobb Európa. Erre a migrációs válságra adott elhibázott válasz, vagy a koronavírus elleni védőoltások elhúzódó engedélyeztetése is rávilágított. Mi kezdettől fogva úgy tartottuk, hogy egy jobb Európa nem több, hanem egy önmagához hű értékközösség, mely alázattal fogadja történelme örökségét, büszkén őrzi kulturális kincseit és nemzeti hagyományait. Számunkra Európa ma is a nemzetek Európáját jelenti. Ahogy korábban Varga Judit Igazságügyi Miniszter asszony is hangsúlyozta: „Az Unió csak akkor lehet erős, ha tagállamai erősek, és csak egy ilyen, cselekvőképes EU tudja kiállni az idők próbáját”.

Az erős tagállamokra épülő Nemzetek Európája gondolat fő riválisa a központosításon alapuló föderális Európa ábrándja. A föderális Európa azonban nem az Európai állampolgárok és nem az európai demokráciák érdeke. Minél messzebb kerül a hatalom a szuverenitás jogos birtokosaitól, azaz az állampolgároktól, annál idegenebbé válik a hatalom döntéseinek szellemisége is. Ez pedig, miközben a nemzetállami kereteken kívül gondolkozó uniós erőknek kedvez, súlyosan eltorzítja a demokratikus folyamatot is, és hosszú távon egy elitistább, bürokratikusabb, az emberek mindennapjaiban felmerülő nehézségekre pedig süketebb politikai rendszert idéz elő.

Több, vagy jobb Európát? Az Európa Jövőjéről Szóló Konferencia válaszút elé állít. A föderalisták álláspontja már ismert: több Európát minden területen és minden áron. A mindezt vitató magyar válasz is egyértelmű: az Európai Uniónak tükörbe kell néznie, hogy ráébredjen, kik töltik meg élettel, és be kell ismernie, hogy az erős nemzetállamok ebben nem a probléma, hanem a megoldás részét képzik. Ha az Európai Unió hajlandó lenne elfogadni önmagát, melynek szerves része és jelentős értéke a tagállamok sokszínűsége,

Az európai témájú viták és konferenciák napjainkig legtöbbször a brüsszeli fősodor véleménymonopóliumát erősítették, de a vita- és konferenciaszervezés nem sajátítható ki. A nemzeti szuverenitás alapvetésén nyugvó, két lábbal a földön járó, józan észen alapuló gondolatok megértő fülekre találhatnak az európai polgároknál.

Az Európa Jövőjéről Szóló Konferencia, ha kiegyensúlyozott, tisztességes keretek között kerül megrendezésre, alkalmas eszköz lehet arra, hogy Magyarország közvetíthesse az európai polgárok felé az Európai Unióval kapcsolatos, mindenki számára tanulságos gondolatait.

Miközben az Unió személyi ambíciók mentén az Európa Jövőjéről Szóló Konferencia elnöki pozíciójáról vitázott, az Igazságügyi Minisztérium és a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet már tavaly a tettek mezejére lépett, két nagyszabású, nemzetközi rendezvényt szervezve az Európai Unió jövőjének témájában 2020. június 25-én és 2020. szeptember 21-én. Előbbi az uniós szintű konferenciasorozattal kapcsolatban vázolta fel az előzetes tagállami és uniós intézményi elvárásokat, utóbbi — Európában elsőként — hivatalosan is elindította az Európa Jövőjéről Szóló Konferenciasorozatot Magyarországon. A konferenciák külföldi előadói között beszédet mondott Dubravka Suica bizottsági alelnök és Antonio Tajani, az Európai Parlament volt elnöke is.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy az Európa jövőjével foglalkozó konferenciának átlátható folyamatnak kell lennie, amely egyenjogúan bevonja mind az EU intézményeit, mind a tagállamokat, valamint a konzultációs testületeket, azaz a Régiók Európai Bizottságát és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot is. Hangsúlyozták: a konferenciának reális és konkrét megoldásokat kell javasolnia, különös figyelmet kell szentelni a polgárok és nemzeti parlamentek bevonására. Magyarország jelenleg a harmadik konferenciát szervezi, mely azt vizsgálja majd, milyen hatással van a digitalizáció a szuverenitásra, a magyar és az európai állampolgárok szabadságára, valamint országunk és Európa versenyképességére.

Az uniós szintű konferencia elnökének személyéről folyó vita végeláthatatlannak bizonyult, így végül olyan megoldás körvonalazódik, amelyben a Tanács, a Bizottság és a Parlament elnökei látják el az elnöki feladatokat. A kollegiális elnökség formájában ismét egy, az Európai Unióra jellemző kompromisszumos megoldás született. Magyarország a konferencia elnökségétől elvárja, hogy

Az elnökségnek mindvégig garantálnia kell, hogy az Európa jövőjéről szóló diskurzust ne ejtse fogságba semmilyen ideológia, és az Európa előtt álló sorskérdésekről bölcsen, józanul, és egymással együttműködve lehessen eszmecserét folytatni. A folyamat során biztosítani kell, hogy minden európai nemzet, és minden európai állampolgár hangja egyaránt eljusson az európai döntéshozókhoz. Európa jövőjéről mindenkor csakis a nemzetállamok, és azok polgárai dönthetnek.

Ha pedig a konferenciasorozatból újabb politikai-ideológiai fegyver kovácsolódik, Európa egységét újabb belső ellentétek feszíthetik szét, amely komoly veszélybe sodorná a folyamat sikerességét.

Az Európa Jövőjéről Szóló Konferencia sorozat esélyt adhat a konstruktív európai dialógusra, megosztottság helyett újra az egységre helyezheti a hangsúlyt, ahol a közösségi cselekvés igazi hozzáadott értéket jelent az állampolgárok számára. A tét nem kevés, bizonyosan lesznek olyan törekvések, amelyek a programot elvont ideológiai és intézményi kérdések felé próbálják terelni. Egyes intézmények bizonyára megpróbálják hatalmi harcaikra használni, igyekeznek majd lopakodva ezen keresztül is minél több hatáskört szerezni magunknak. Nekünk arra kell törekednünk, hogy az Európa Jövőjéről szóló konferenciában a Nemzetek Európája gondolat is megfelelő súllyal képviseltesse magát.