A család az család?

„Hodász András szerint helytelen, ha homoszexuális ember nevel gyereket?

Hodász András: Inkább szempontjaim és kérdéseim vannak, mintsem kinyilatkoztatásom, de mivel Gyuri ilyen élethelyzetben van, ráadásul a szivárványcsaládos kampány egyik arca, talán tud válaszolni. Aggodalmaim valóban vannak. A helyzet az örökbefogadásoknál alapból sem ideális. A gyerek mindenképp hendikeppel indul. A kérdés, hogy mi jobb neki: az intézet, vagy ha meleg párokhoz kerül? És: minden esetben jobb-e az intézeti létnél, ha a gyerek meleg pároknál nevelkedik?

Mészáros György: A kérdés nem a meleg párokat érinti csak – én például egyedülállóként indultam el az örökbefogadási folyamatban.

Hodász: És egyedül is vagy? Ma is?

Mészáros: Igen. Volt egy párkapcsolatom, de két éve ismét egyedülállóként nevelem a fiamat. Márpedig a márciusban hatályba lépő új törvény éppen azt lehetetleníti el, hogy egyedülállók örökbe fogadhassanak. Szakemberek eddig is vizsgálták, hogy alkalmas-e az ember szülőnek, mostantól viszont rögtön alkalmatlannak számít, csak azért, mert egyedülálló.

Csupán politikusi, miniszteri kivételezéssel fogadhat majd örökbe. Egyébként pedig elég pontos képem van arról, milyen a hátrányos helyzetű gyerekek élete: hét éven át dolgoztam Kazincbarcikán, sok állami gondoskodásban lévő gyerekkel foglalkoztam.

Akkor még az egyház szolgálatában?

Mészáros: Igen, még szerzetes voltam. Azt láttam akkor is, hogy a stabil életközösség, amelyben a kötődés kialakulhat, nagyon fontos a gyereknek. A valóságban egyébként ma már inkább nevelőcsaládoknál vannak, nem intézetben, de ezeknél a családoknál egyszerre sok gyerek van általában, s folyton cserélődnek is a kicsik. A gyereknek márpedig fontos, hogy stabil, állandó, örök kapcsolatba kerüljön. Másodlagos ehhez képest, hogy két szülő van vagy csak egy, vagy hogy a szülőnek milyen a szexuális orientációja.

Hodász: Ezzel azért vitatkoznék. Egyszülős helyzeteket persze hoz az élet: válás, megözvegyülés… Ezek viszont családi tragédiák, amelyek egyértelműen rosszabb helyzetet eredményeznek a két szülős, eredeti állapotnál. A fókusz persze most azon van, hogy homoszexuálisok fogadhassanak-e örökbe. Rossz kérdésfelvetés. Nem a gyerekre vágyó felnőtt a lényeg.

Az a kérdés, a gyereknek mi a legjobb. Márpedig itt azért vannak kérdőjelek. Van például egy pont a gyerek életében, amikor ödipális konfliktusba keveredik az azonos nemű szülővel, ebből tud aztán továbblépni a személyiségfejlődésben. Ez hogyan működik egy homoszexuális pár által nevelt gyerek esetében? Arról nem is beszélve, hogy ha felnőttként a gyerek heteroszexuálisként akar élni, arra hogyan hathat mindez. Mert gondolom, elfogadó vagy, tehát nem tiltanád neki a heteroszexuális kapcsolatot, ha megnő.”