A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet igazgatója
A minap járta be a hír Európát, miszerint az Európai Bizottság olyan szerződésnek látszó tárgyat írt alá a nagy gyógyszergyárakkal a koronavírus elleni vakcina leszállításáról, amiből csak három dolog hiányzott:
a határidő, a leszállított mennyiség és a jogi kötelezettségvállalás a gyártók részéről.
Történt ez akkor, amikor a Bizottság és az európai mainstream sajtó „vakcina-nacionalizmussal” gyanúsított minden olyan tagállamot, amely a közös beszerzési mechanizmuson kívüli beszállítókkal akart tárgyalni, hogy lakosságát mielőbb védettséghez juttathassa, és ezzel újraindíthassa gazdaságát, és úgy általában a normális életet.
A jövőre nézve ez a jelenség három fontos tanulsággal szolgál.
Egyrészt, igazán szórakoztató látni, hogy a nagy gyógyszergyártók (akik nem mennek a szomszédba egy kis csibészségért, hogy finoman fogalmazzunk) simán beviszik az erdőbe a Bizottság bizonyára rendkívül felkészült jogászait, és aláíratnak velük egy olyan szándéknyilatkozatnak is csak nehezen nevezhető papírt, ami alapján a Bizottság máris elkezdi az előleg átutalását.
Az ötlet maga, miszerint az EU 27 tagállama közösen szerezzen be vakcinát, nem rossz, hiszen ezzel valóban erősíteni lehet az európai szolidaritást, és a kisebb tagállamok (így hazánk is) jobb pozícióból tárgyalhat a beszerzés során. De ha valaki a big pharmával tárgyal, akkor jobban teszi, ha az apróbetűs részt is ötször elolvassa, nemhogy a dokumentum címét és törzsszövegét.
A nagy sietségben ezt viszont elfejeltették a brüsszeli szakértők, cserébe mindenkit az uniós szolidaritás felrúgásával vádoltak, aki vagy szóvá tette ezt a furcsaságot, vagy a közös beszerzés problémái miatt (hiszen még csak szerződésünk sem volt) esetleg alternatív forrás után nézett.
Másodszor, világosan látható, hogy az EU előtt álló következő nagy kihívást
a lovagiasságot és a közérdeket még a gyógyszergyáraknál is kevésbé szem előtt tartó globális tech óriáscégek jelentik,
amelyekről az elmúlt két hónapban bebizonyosodott: teljes szemérmetlenséggel nyúlnak bele országok politikai folyamataiba, ha az üzleti érdekeik vagy politikai érdekeik úgy kívánják.
Az EU – egyébként dicséretes módon – elítélte ezeket a döntéseket és megerősítette a szólásszabadság fontosságát, ami az uniós vezetők szerint azokra is kiterjedő alapjog, akikkel éppen nem értünk egyet. Viszont a hétpróbás techcégeket egy fokkal nehezebb lesz korlátozni, hiszen őket nem lehet például posztolás-exporttilalommal vagy piaci hozzáférés-korlátozással nyomás alá helyezni. Ha pedig több adót vetnénk ki rájuk, akkor átteszik majd a székhelyüket Luxemburgba, és bottal üthetjük az állami bevételek nyomát.