Vége a szétlopott taorendszernek

„Annak idején a kulturális taorendszer megszüntetéséről óriási vita robbant ki, a szakma látszólag egyöntetűen ugrott a kormány nyakának, stúdióból stúdióba járva hörögve követelték, hogy ne vezessék ki az adót a rendszerből, éh- és nemzethalált vizionáltak, no meg a kultúra tönkretételét és kivéreztetését. Egybites világértelmezésük szerint a mucsai, sáros csizmában közlekedő, krokodilagyú, szotyiköpködő, műveletlen jobboldal gyűlöli a színházat, a művészetet és a kultúrát.

Tulajdonképpen el akarja hülyíteni a magyarokat, ki akarja nyírni a kultúrát közvetítő műhelyeket és a művészeket. Ugyan kissé csendesebbé vált a falka harci zaja, amikor egyre-másra derültek ki a nagyobbnál nagyobb pofátlanságok, a vattázott előadások, az ellenőrizhetetlen, hatalmas profitot termelő külföldi turnékról szóló hírek, de ekkor sem jöttek zavarba; azzal kezdtek érvelni, hogy jó, akkor ne így, hanem amúgy, meg kicsit maradjon azért, és hát ők is hallották ugyan az ismerősük ismerőseinek az egyik távoli ismerősétől, hogy valahol valakik lopikázhattak egy cseppet, na de hol nincsenek visszaélések, akkor is mocskos Fidesz.

A taóval azonban az a helyzet, hogy az ügyeskedők hamar megtalálták a kiskapukat, mely nyílászárókat csak a legkifinomultabb humorérzékkel rendelkezők tudták picinek nevezni. Óriásiak voltak azok, akkorák, hogy az Isten pénzét is kényelmesen ki lehessen talicskázni rajtuk. Mely funkciót az ilyen típusú bűncselekményekhez vonzódó szerencselovagok ki is használták, és úgy kezdték ellopni a közpénzt, mintha nem lett volna holnap.”