„Olvasom a sajtóban, hogy december 30-án a távoli, vadregényes Minneapolisban a rendőrök lelőttek egy Dolal Idd nevezetű négert, aki Szomáliából került oda. A kedves ifjú Dolal – amíg élt – bűnözéssel ütötte el napjai egyhangúságát és 23 éves létére lenyűgöző bűnlajstrommal rendelkezett, a rendőrök most is ilyen okból akarták megállítani. Ezt azonban ő súlyos jogsérelemként élte meg, a beszámolók szerint először el akart hajtani, majd pedig rálőtt a rendőrökre; bizonyára úgy vélte: aki először lő, az nevet utoljára. Ekkor azonban a rendőrök annak rendje-módja szerint lelőtték. Meg is halt; béke poraira.
Az eset nem messze történt attól a helytől, ahol annak idején a mártír és szent George Floyd is életét veszítette; illetve máig vitatott, hogy hol veszítette életét, a helyszínen, a mentőautóban, vagy a kórházban, ezt majd évek múlva – mikor már senki sem emlékszik a nevére – fog talán kiderülni a bíróságon. Sorsuk – túl azon, hogy mindkettejük halálában közreműködött a helyi rendőrség – annyiban is közös, hogy Floyd is egy drogos, néger, megrögzött bűnöző volt, ami akkoriban semmiben nem zavarta azokat, akik szentté avatták.A két eset minden hasonlóság ellenére nagyon eltérő és elgondolkodtató utóélettel bírt.
Bizonyára emlékezünk rá: Floyd halála után kiterjedt zavargások törtek ki, melyeknek vicces következménye volt a fél világ térdre rogyása mindenféle kósza négerek előtt. Az USA-ban hónapokig tartottak a csőcselék akciói, melyeket a mainstream média magyarázott és világított meg. A magyarázat – mit mondjak – nem volt túl bonyolult: úgy szólt, hogy minden bűncselekményért, melyet a négerek elkövettek és valaha el fognak követni, kizárólag a fehér rasszisták felelősek. Már várjuk a törvényt, mely szerint ha egy néger elkövet valamit, akkor egy tetszőleges fehéret börtönözzenek be helyette, lehetőség szerint a cselekmény áldozatát, mert végső soron ő tehet róla. Persze ez viszonylag ritkán lenne lehetséges, hiszen a statisztikákból tudjuk, hogy a négerek – magható testvériséggel – főleg egymást lövik le. Ezzel szemben a derék Idd lepuffantása alig váltott ki bármiféle reakciót.”