„Minden észszerű számítás szerint legközelebb tizenöt hónap múlva országgyűlési választásokat tartanak Magyarországon. Korainak tűnhet még erről értekezni, pedig nem nehéz belátni, hogy már most minden a jövő évi választásokról szól az ellenzéki oldalon: stratégia- és taktikaalkotásról beszélnek, és az indulási és együttműködési koreográfiát is mintha már egyeztetnék a felek.
Látszólag stabil és kiegyensúlyozott a baloldali pártok együttműködése, de a politikai érdekházasság minimum hat fél között tartogathat még negatív meglepetéseket. Például azt, hogy a közös lista összeállításakor ki hány embernek tud befutónak tűnő helyet biztosítani…
Összenőtt, ami összetartozik. Ki gondolta volna, hogy Gyurcsány Ferenc – akinek pártja a 2018-as országgyűlési választásokon épphogy bekerült a törvényhozásba – két és fél év alatt maga alá gyűri a teljes baloldali ellenzéket Magyarországon? Nem hiszem, hogy sokan fogadtak volna arra, hogy a volt miniszterelnök által 2020 év elején meghirdetett összefogás év végére meg is valósul szimbolikus és gyakorlati értelemben is. A közös indulás ugyanakkor csak eszköz, de nem a megoldás. Eszköz, hiszen az egyes baloldali pártok népszerűtlenségét tökéletesen elfedi a szimpatizánsok előtt.”