Nos, Dopeman »hősiességéről« saját elvbarátai is csak záros ideig áradoztak, aztán úgymond oldalvizekre sodródott. Megmondóemberként a Mandinerben hozott megszólalásai helyezték ismét reflektorfénybe. Cirkuszi mutatvány nélkül, ezúttal okkal.
Mert valójában mi lakozik abban az emberben, aki évekkel a történtek után ilyen önreflexív és erős kijelentéseket tesz, hogy bár ez akkor (2013-ban) belefért a »művészeti és politikai irányvonalába«, ilyet a mai eszével már nem csinálna. Meg hogy decemberben, a „D-napon” a vétózni kész miniszterelnök golyózáporban úgy szállt partra a megszállási övezetté vált nyugati fronton, hogy a brüsszeli bürokraták végül mind letérdeltek neki.
Úgy szól, mint aki átállt – vetik szemére azóta is dúltan az övéi. A gengszterrapper viszont leszögezte: nem a megfelelési kényszer vezeti.”