Nettó agymosásról szólnak ma a filmek

„Az utóbbi néhány évben azonban tényleg semmiről nem szólnak már a filmek, csak és kizárólag a vélt vagy valós kisebbségek iránti érzékenyítésről, a társadalmi igazságosságért való küzdelemről, az ehhez kapcsolódó morális parancsolatok sulykolásáról. A nettó agymosásról. Hollywood-ról régóta mondják, hogy nem szórakoztat, hanem programoz; mára ez száz százalékban így is van. Műfajoktól teljesen függetlenül. Most már nem csak elvárások, hanem írott szabályok döntik el, milyen kötelező kvóták szerint kell a filmekben feketéknek, muszlimoknak, melegeknek, bevándorlóknak, mozgássérülteknek, nőknek, transzoknak, nonbinárisoknak, unikornisoknak, stb. szerepelniük. Az egész egy nagy erényfitogtatás lett – az indoktrináció mellett.

(...)

A Rendőrakadémiában is van számos néger szereplő. Néger nő is. Kövér néger nő is. De Hooks hadnaggyal kapcsolatban nem az a végső mondás, sem az arcunkba tolva, sem sunyin és alattomoson belesulykolva a nézőbe, hogy ő így csodálatos, ahogy van, kövéren, lomhán, a feladatok teljesítésére képtelenül, de hát el kell fogadnunk, mert ez ő maga, és ha nem fogadjuk el, akkor rasszisták, hímsoviniszták, dagadtfóbok vagyunk… hanem Hooks hadnagy is erőfeszítéseket tesz, melózik, és végül sikerül neki is átmásznia a téglafalon.”