A kisebbségek ügye mindig is egy kényes terület, mert számos ország érintett, és a többség csak tiszta nemzetállamban érezné magát biztonságban. Ami persze képtelenség. A félelem pedig megbénít, rosszabb esetben gyűlöletet gerjeszt. A félelmeket fel kéne oldani, mert ha a felek gyanakvással néznek egymásra, nem tudnak megegyezni. A környezetünkben Szlovákia fél, hogy déli országrésze újra elszakadhat, Románia fél, hogy Észak-Erdély, Székelyföld egy adott esetben leválasztásra kerülhet. De Kárpátalján félnek a magyar emberek is, hogy ki akarják irtani őket, ahogy azt ukrán szélsőségesek elég konkrétan meg is fogalmazták.
Ma még hiányzik az érintett kisebbségek és a többség közötti őszinte, kölcsönös előnyöket biztosító megegyezés. Ebből a helyzetből úgy lehetett volna kitörni, hogy ha ezeknek a belső megegyezéseknek a motorja – egy európai keretjellegű kisebbségi normarendszer bevezetésével – az Európai Unió lett volna. Ehelyett a problémákat az Európai Bizottság a szőnyeg alá söpörte. Annyit mondhatok, hogy csak akkor lesz biztonságban a kisebbség, ha a többség félelem helyett büszke lesz arra, hogy az ő területén élnek és fejlődnek más nemzetiségek.
Tavaly év végén indult a »Fogadj szívedbe egy Kárpát-medencei települést« megnevezésű programjuk. Miről szól ez pontosan?