Miért hallgatják el a kapcsolati erőszak számait?

„Ezeket a számokat a Belügyminisztérium honlapjáról ástam elő, gondolom azt hitték, nem találja meg senki, ugyanis az ORFK-nál kifejezetten a korlátozások alatti helyzetre kérdeztem rá november közepén – és február végére remélhetek választ, mert a rendőrök is használják azt a 2-szer 45 napos időhúzási lehetőséget, amit a teljhatalmú kormány biztosít a számukra. Azt a hatalmas kamut akarják elhitetni velünk, hogy ha 15 napon belül kellene átadniuk az adatokat, az megítélésük szerint veszélyeztetné a járvány elleni védekezést. Szerintem meg nagyon máshol kell keresnünk a megfejtést arra, hogy mégis miért hallgatják el a kapcsolati erőszak számait mostanában.

Miniszter lenne rá bőven: adott Pintér Sándor, igaz ő ugye épp a magyar egészségügyet szakérti, ott van Varga Judit, bár ő meg a facebook-ot üldözi, és hát Novák Katalin, aki főtevékenységként épp imidzset épít. Mindenesetre a három illetékes miniszter közül egyik sem tesz semmit a járvány alatti kapcsolati erőszak áldozatai érdekében. Semmit. Sőt, annyira durván nem akarnak semmit csinálni, hogy az első hullámban a hű, de keresztény KDNP még határozatot is hozatott a parlamentben arról, hogy az Isztambuli Egyezményt véletlenül se ratifikálja a parlament – mert »gender« ás mert »migráns«. Hatalmas bűn egy szánalmas kultúrharc miatt beáldozni a kapcsolati erőszak elleni küzdelmet!  

Pedig rengeteget tehettek volna a nőkért és minden érintettért: a járványban közérdekű tájékoztató kampányt indíthattak volna, Pintér a rendőrséget hatékonyabb fellépésre ösztökélhette volna (hogy amíg lehet, ne a bántalmazottnak kelljen menekülnie, hanem a bántalmazót tartsák távol a családtól), férőhelyeket hozhattak volna létre krízisközpontokban, és persze részletes adatközléssel segíthették volna az illetékesek munkáját.”