A kultúrát, amely nem szétválaszt, hanem meg- és összetart.
Az influenszerkor olvasójának beavatás ez a regény, kérges lesz tőle a tenyere, de megnyílik a lelke.
Oravecz három generáció életét meséli el A rög gyermekeiben csendes szemlélődéssel, precíz aprólékossággal, mérnöki távolságtartással és a magyar nyelv iránti olyan tisztelettel, amelyről nehéz elfogódottság nélkül beszélni. A száz évet felölelő családregény az 1850-es évekkel, a paraszti önállósodással kezdődik, majd a középső generáció amerikai kivándorlásával folytatódik, és a harmadik, az újhazában született nemzedék hazatérésével ér(ne) célegyenesbe, amikor végül a földműves önbecsülését beszántja a Magyar Népköztársaság.
Nagyjából ekkortájt, 1943. január 22-én megszületik Budapesten Cseh Tamás. Pesti bárd, bakonyi indián. 1988-ban Csengey Dénessel közös lemezén csavar egyet a Boldogasszony anyánk kezdetű, korai himnuszunkon: „Én meg öledbe fúrt arccal, / káromkodó kedvben, / utoljára mondom, / utolsó percemben, / hogy Magyarországról, romlott hazánkról, / ne feledkezzél meg szegény magyarokról!” Repedeznek a falak. Még ugyanabban az évben a Hazafias Népfront Országos Tanácsa határoz a magyar kultúra napjának megtartásáról, amelynek legelső alkalmán, 1989. január 22-én meghal Weöres Sándor. Bóbita és galagonya. Ember, kobold és angyal. Előtte még leírja nekünk: „Mit málló kőre nem bizol: / mintázd meg levegőből. / Van néha olyan pillanat / mely kilóg az időből, / mit kő nem óv, megőrzi ő, / bezárva kincses öklét, / jövője nincs és multja sincs, / ő maga az öröklét. / Mint fürdőző combját ha hal / súrolta s tovalibbent – / így néha megérezheted / önnönmagadban Istent: / félemlék a jelenben is, / és később, mint az álom. / S az öröklétet ízleled / még innen a halálon.”
Bartis Attila, aki nem máskor, mint 1968. január 22-én született, írja frissen megjelent könyvében: „Ha Isten valóban az időtlenségből és teljességében látja a világot, akkor valami olyasminek láthatja azt, mint mi egy olyan fényképet, amin rajta van minden pillanatunk, meg nagyapáink és unokáink minden pillanata.”