A Liget 93 százaléka teljes megvalósulás esetén is beépítetlen marad

„Attól, hogy ezeken a helyeken régen is állt valami, három nagy középület megépítése miért ne jelentené a Liget beépítését, közpark jellegének elvesztését?

Valószínűleg kevesen ismerik a Városliget beépítettségének valós arányait. Ha a Liget projekt keretében tervezett valamennyi, egykor itt álló épületek helyett létrejövő vagy éppen új, kulturális célú épület megvalósul, akkor lesz az eddigi hat helyett hét százalékos a Városliget beépítettsége, azaz a Liget 93 százaléka a Liget projekt teljes körű megvalósulása esetén is beépítetlen marad. Vajon ki állítaná józanul és tárgyszerűen egy 93 százalékában beépítetlen területről, hogy az be van építve? Éppen ezért ezt az arányszámot soha nem említik a Liget projekt harcos ellenzői. Annál szívesebben hangoztatják viszont, hogy a Liget a tervezett megújítását követően »el fogja veszíteni közpark jellegét«, s hogy »a Városliget maradjon Városliget«. (...)

Mi történik akkor, ha a főpolgármester vagy a főváros ragaszkodik elvi álláspontjához?

Ez jogos felvetés, s talán igaz is, bár nem éppen elvi megfontolások, hanem sokkal inkább politikai kommunikációs mérlegelések okán. A Liget zöldfelületei látszólagos védelmének fetisizálása, a főváros úgymond »zöldtüdejének« rendíthetetlen védelme, a »nincs alku«, az »odaláncolás« pozíciójának hangoztatása végül is semmibe nem kerül a fővárosi vezetésnek. A Liget projekt be nem fejezéséből, a létre nem jött kulturális értékek, az országimázs és turisztikai vonzerő növekedésének elmaradásából fakadó veszteség nem az övék, hanem a fővárosiaké és az országé. Az ő székükből nézve ez a veszteség semmiség lehet ahhoz az előnyhöz képest, amit a Liget projekt ügyében tanúsított magatartásuk hozhat –szerintük – a konyhára: zöldügyi elkötelezettségük és identitásuk alapvető bizonyítékaként.

Mindehhez semmit nem kell tenni, létrehozni, megvalósítani, csak időről időre bemondani valami turbózöldet, amit ha esetleg mégis meg kell csinálni, az lehetőleg sok-sok év távolságban legyen. Ebből a megközelítésből, lássuk be, szinte kincs ez a Liget projekt, mármint az ellene folytatott „héroszi” küzdelem, hiszen ezt látva ki kérdezi meg, miképpen is állnak a fővárosi vezetés saját zöldfejlesztési projektjei. Így például az a hangzatos, és egyébként villámgyorsan megvalósítható választási ígéret, hogy győzelmük esetén megszüntetik a Városháza több ezer négyzetméteres udvarán az elzárt, kietlen dolgozói autóparkolót, és helyette szabadon látogatható zöldfelületet, parkot hoznak létre a város polgárai számára.

A választási kampány óta eltelt több mint egy év alatt egyetlen négyzetméter zöldfelület sem jött létre, minden ugyanúgy áll ott, mint annak előtte. Viszont elmondható, hogy a választások után közvetlenül meghirdették a klímavészhelyzetet, ahogy a Ligetet is azonnal megvédték, s mindkettő mellett töretlen a kitartás: ez azért csak fontosabb! Ha a főváros vezetésének csak tizedannyira fontos lenne a park zöldje, mint ahogy azt hangoztatja, már rég le kellett volna zárniuk a Kós Károly sétányt és – a célforgalom kivételével – az Állatkerti körutat a napi 10-15 ezres nagyságú átmenő autóforgalom elől. Ez például óriási környezeti terheléstől mentesítené a Ligetet.

Az utak lezárása az autók elől teljes egészében fővárosi kompetencia. Ha valóban komolyan vennék a Liget zöldfelületeinek védelmét, és ez tényleges prioritás lenne, a lezárást eddig is bármikor megtehette volna, illetve megtehetné a főváros. De nem tette, és láthatólag egyhamar nem is szándékozik. Summa summarum, ha valaki elemzi az eddigi történéseket és nem történéseket, könnyen juthat arra a következtetésre, hogy a fővárosi vezetés részéről a Liget projekt blokkolása csak egy fügefalevél az eddigi hervatag zöldfejlesztési teljesítményük elkendőzésére.”