Volt olyan is, aki sértőnek minősítette, sokan azonban méltó megemlékezésnek tartották, azzal együtt, hogy tényleg meghökkentő. Interjú.
„Egy hosszan érlelődő elképzelés vagy egy hirtelen jött ötlet eredményét láthatjuk?
Azt nehezen tudnám megfogalmazni, hogy mi adta az ötletet, hogy miért pont ezt és pont így próbáljam megjeleníteni, nem voltam biztos, hogy egyértelmű-e a szándékom. Megértem azok kritikáját is, akik a holokauszt témájában ezt finoman szólva határesetnek tartják, volt olyan is, aki sértőnek minősítette. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy sokan méltó megemlékezésnek tartották, azzal együtt, hogy tényleg meghökkentő.
A legtöbben gyertyák képeivel vagy elrettentő archív dokumentumokkal emlékeztek a történelem szégyenére. Önnek mi adta az inspirációt ehhez a nyers önkifejezéshez?
Talán meglepő, de nagyban hozzájárult Pál Ferenc atya (Prima Primissima-díjas – a szerk.) egyik szokásosan egyedi, szabad asszociációkkal teli előadása, amikor szinte kérlelve figyelmeztette a hallgatóságát, hogy ebben a válságos, járvánnyal terhelt időkben, amiben a világ vergődik, nagyon hajlamos az ember elsötétedni, nem csak lélekben. Figyelmeztetett, hogy vigyázzunk arra, meg ne történjen még egyszer, ami megtörtént a XX. században. Figyelmeztetett arra, hogy ez a szomorú drámai spirál ott szokott elindulni, amikor az egyik ember megszűnik embernek tartani a másikat. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy hiába másféle a másik, hiába nem értünk egyet vele, azt sose felejtsük el, hogy egyenlők vagyunk, a tőlünk különböző is ember és ugyanolyan értékes. Én osztozom Ferenc atya ezen gondolatában. Látjuk, hogy mi zajlik a világban, akár Amerikában a Capitolium ostromával, akár a hazai közéletben mennyire szélsőséges a megosztottság, hétköznapivá vált a gyűlölet. Azt gondolom, hogy egy ilyen helyzetben sajnos aktuálisak az ilyen drasztikus vagy meghökkentő üzenetek, mint az enyém.
Nem bélyegezték öncélú figyelemfelkeltésnek mindezt?
Nem hiszem, hogy öncélúan figyelemfelkeltő, amint az sem biztos, hogy ez az egyetlen helyes mód, de mégis ráirányítja a figyelmet, hogy egyenlők vagyunk az elesettségünkben. Azt is szerettem volna ezzel a performansz jellegű poszttal üzenni, hogy ha kell, merjük vállalni az elesettségünket is, hisz' annyi szorongás van bennünk. Igen, kaptam támadásokat, a propaganda megcibált – ez benne van a pakliban, de nem történt semmilyen komoly atrocitás, elítélés. Ezt a helyén kell kezelni és fel kell bátorodnunk emberséges üzeneteket megfogalmazni és végre levenni azt a rengeteg álarcot, amivel önmagunkat igyekszünk elrejteni.”
Erős újévi politikai rajt a Mestertervben: Kereki Gergő műsorában Mráz Ágoston Sámuel és G. Fodor Gábor elemzi Magyar Péter újévi beszédét, Bajnai Gordon színre lépését, az Orbán–Magyar nemzetközi sajtócsatát, a közelgő választás forgatókönyveit, a világrendszerváltás jeleit és az év eleji gazdasági intézkedések politikai hatását.
A hozzászólók szerint Roger Köppel tevékenysége kiemelkedő, mivel már Svájcban is meggondolja az ember, hogy mit beszél a nyilvánosság előtt.
Izzad, mint… De válasz az nincs. És mielőtt a tiszás trollok bepörögnek: Nem. Nem AI.
Donald éles volt és ütöttek a kiszólásai.
A brüsszeli gazdaságpolitika adóemelést, a beszedett pénzek Ukrajnába küldését jelenti. Ezt javasolja Bajnai Gordon.
A nemzetközi jogi részét hagyjuk, már 1999-ben, de még inkább 2003-ban átlépték a Rubicont, de van itt geopolitikai robbanótöltet is.
Orbánnak és Szijjártónak most egy újabb kellemetlen helyzettel kell szembenéznie.
Összefoglalt a miniszterelnök.
A szlávok vándorlása az utolsó demográfiai esemény volt, amely alapvetően rajzolta át Európa képét. Sikerük nem a hódításban, hanem egy pragmatikus, alulról szerveződő életformában rejlett.
