„Mondhatjuk azt is, a bevezető, az első »kísérleti terep« a közelgő parlamenti választásokkal kapcsolatban ezúttal a Szájer-ügy volt. Kilőttek egy nemes vadat. Az első áldozat kipipálva. Tanulni az ő ügyéből szerintem mindössze annyit lehet, hogy a fő vadászszezonban különösen nem kell, nem szabad kijárási tilalmakat megszegni, avagy szintén tiltott tömegrendezvényeket látogatni, még akkor sem, ha úgy gondoljuk, velünk ilyesmi, mint a karaktergyilkosság, nem történhet meg.A karaktergyilkosságok egy része sajnos valós tényeken alapul, s az ilyesmit kivédeni éppúgy nem lehet, mint védeni.
A legtöbb ügy viszont a hazugságtengerből előásott, nagyon kevés bizonyított vagy bizonyítható tényt tartalmazó galádság, de arra mindenképpen alkalmas, hogy olykor sikerrel tönkretegyen egy-egy politikai karriert. Nem is oly ritkán maga a politikus követ el önmaga ellen karaktergyilkosságot, méghozzá úgy, hogy semmi törvénybe ütközőt nem követ el. Gondoljunk csak Falus Ferencre, amikor egy vödörnyi jeges vízzel nyakon öntette magát valami ostoba bátorságpróba részeként. Azóta is rajta nevet a fél ország, ahogy önmagát tette nevetségessé. Ez a ritkább eset. A bizonyíthatóan hazugságokon alapuló rágalomhadjárat sokkal gyakoribb, kiötlői profiknak tűnnek többnyire.”