„Ennek sorai ugyan bőven a NER létrejötte előtt megszülettek, ám tökéletesen fedik a rendszer lényegét. Az egyetlen különbség, hogy míg »Pityinger meg a Váradi« csak a dumáig és a klipig jutottak el, addig a jelen hatalom különféle jogszabályokkal és Houdinit megszégyenítő trükkökkel rég továbblépett a szimpla ötletelésnél. És láthatóan a 2022-es választásokig nem is akar leállni, legalábbis erre utal, hogy a közpénz fogalmát éppenséggel úgy vésték az alaptörvénybe, hogy az állami vagyon néhány szempillantás alatt magánosíthatóvá váljék.
A cél persze egyértelmű: ha valami fatális véletlen folytán a jövő tavasszal bukik a rendszer, legyen hová visszavonulni, legyen miből folytatni a háborút, s persze ellehetetleníteni a megválasztott ellent. Teljesen mindegy, hogy ipar, szolgáltatás, kereskedelem vagy éppen oktatás, egészségügy és kultúra, a lényeg, hogy hosszú évekre előre (beton)biztosítva legyen a korlátlan ellenőrzés.
Ennek esnek most áldozatul a hazai egyetemek. A köz felé persze modernizációról és függetlenedésről szól a narratíva, a valóságban azonban az állami fenntartásból alapítványiba sorolás nem más, mint a felsőoktatás NER-magánosítása.”