„Megrázó képeket láthatott az, aki január 6-án követte a Washingtonban zajló eseményeket. Az amerikai elnökválasztást elveszítő, ám vereségét el nem ismerő Donald Trump által felheccelt tömeg betörése a Capitoliumba puccsnak kevés volt, az Amerikai Egyesült Államok politikai rendszerét nem tudta megrengetni. Ám társadalmi jelentősége túlmutat önmagán, ami pedig még rosszabb: Európában ez a példa még sokkal nagyobb gondokat idézhet elő a jövőben…
Még ha biztosak is lehetünk abban, hogy Donald Trump legkésőbb január végén leköszön és megkezdődik Joe Biden elnöksége, van valami ijesztő abban, hogy az Amerikai Egyesült Államok, a demokrácia egyik őshazájaként emlegetett ország idáig juthatott. Persze látjuk magunk körül, hogy olyan időket élünk, amikor évtizedes tabuk dőlnek meg, azokat a politikai rendszereket pedig, amelyek eddig a pluralizmusra, a különböző vélemények elfogadására és a kompromisszumkeresésre, valamint az egymás iránti bizalomra épültek, most nagyhangú és nárcisztikus »népvezérek« próbálják meg saját képükre szabni. Donald Trump, a világ populista vezetőinek példaképe már így fog bekerülni a történelemkönyvbe: az ember, aki úgy gondolta, hogy azt a finom fékeken és ellensúlyokon alapuló rendszert, ami az Egyesült Államok lényegét adja, egy személyben, Twitter-posztokban fogja irányítani, amikor pedig kudarcot vallott, összeesküvés-elméletekkel hergelte híveit és elérte, hogy a Capitoliumban egy halálos áldozatokat követelő dulakodás kezdődjön.
Trump távozni fog, de ezek az emberek, akiket éveken keresztül az orruknál fogva vezetett, itt maradnak a kérdéseikkel és azzal a kétellyel, amit az eredmény el nem ismerése keltett bennük. Nagy feladata lesz a most soron következő adminisztrációnak, hogy a társadalmi békét visszahozza Amerikába. Ugyanakkor azok a politikusok, akik Trumpot mesterüknek tekintették, itt maradnak közöttünk. Nem csak Amerikában, de Európában is.”