„Nekünk a jobboldalon sok mindent újjá kell építenünk. És nem a Trump előtti republikánus status quóhoz való visszatérésre gondolok – ez az út a halálba vezetne, emellett nem is lehetséges –, hanem arra, hogy a pártnak a populizmust konstruktív és meggyőző kormányzati filozófiává kell változtatnia. Gondoljunk bele: hol lennénk ma, ha Trump tényleg törődött volna azokkal a dolgokkal, amelyekről beszélt? Ne gondoljuk többé, hogy a személyiség nem számít! A mi oldalunk ellenezni fogja Biden politikáját, de nem jutunk újra hatalomra pozitív vízió nélkül. És nem kerülünk újra hatalomra, amíg Donald Trump a fő tényező a republikánus politikában. (…)
Ne értsenek félre: a következő négy év kemény lesz a vallásos és értékrendi konzervatívoknak. De ha valaha is reményünk volt a fejedelmekben és az emberek fiaiban, most feladhatjuk eme reményünket, és felépíthetünk egy hiteles ellenállást a korszellemmel szemben. Ha Trumpot újraválasztották volna, sokunk a jobboldalon a biztonság téves érzésébe ringatták volna magukat, miközben a woke-kapitalizmus és más intézmények tovább építették volna a puha totalitarianizmus taktikáit és politikáját, de a republikánus szavazók tömegei tévesen azt hitték volna, hogy minden rendben van, mert Trumpé a Fehér Ház. Ideje szembenézni a valósággal! Nekünk, a jobboldalon nem kell összeomlanunk Trump miatt! A szenátus ajándék volt a demokratáknak; többet akarunk ilyen ajándékokból? Talán több valódi hatalomra tudunk szert tenni a politikán kívül, és mindez arra kényszerít minket, hogy hitünk szerint éljünk egy posztkeresztény társadalomban. Vessünk egy pillantást arra, hogy a baloldal miként halmozta fel a kultúrát megváltoztató hatalmát, és miként gyakorolta azt annak ellenére, hogy Trump volt az elnök és a kongresszusban elnöksége felében republikánus többség volt! Ezt most nem tudjuk elérni, de sokkal többet tehetünk, mint gondoljuk, ha nem a seggünkön ülünk, hanem nekiállunk dolgozni.”