Tudod a remény...

„Őszintén szólva jobban örültem volna, ha várnak ezzel a döntéssel januárig, ha már más opció nincs. De hát na...az a bizonyos prioritás. Persze számítottunk rá, de tudod a remény... Az a megfoghatatlan valami, hogy mégis csak van szívük. De ők pöffeszkedő tapssal jutalmazták magukat. A döntésüket, ami most sokunk szívét csavarja. Így a karácsony, amely a szeretet királyának születését ünnepli, most a gyászunkat készíti elő. Nem várom el, hogy megértsd, hogy érezd amit mi. Igazából semmit sem várok már el. Ne áltassuk magunkat! Elvették a gyerekünktől a reményt, hogy egyszer ő is ott üljön közöttünk azon a kanapén, hogy egyszer ő is érezhesse Dezső szagát és hogy megadjunk neki mindent, amit nem kaphatott meg. A gyerekünktől, aki lehet senkinek nem fog majd kelleni, mert idősebb, betegeskedő, vagy neadjisten' más a bőre színe. Csöppség! Bárhol is vagy tudd, hogy mi nem mondtunk le rólad, nekünk mindenhogy tökéletes vagy! És megígérem, egyszer majd ott ülsz mellettünk azon a kanapén és érzed majd a Dezső szagát. Lehet távol a hazánktól és lehet, hogy csak sok év múlva, de egyszer beteljesül a csoda és egy család leszünk. Most viszont még várnunk kell! Nem jött még el a mi időnk. Addig is tarts ki! Bár sosem láttunk, sőt lehet még meg sem születtél, de már most nagyon hiányzol! Mindig gondolunk rád!”